Beszélő 1998. július-augusztus [antikvár]

Részlet:Mindenekelőtt szögezzük le, hogy mégsem mindegy. Magyarországon a látszat ellenére van ún. közvélemény, vagyis a dolgoknak mégis van következményük. A magyar választó, aki hétköznap úgy tesz, mintha háromig sem tudna számolni, azon a vasárnapon, a szavazófülke magányában könyörtelen - és nem túl differenciáltan - lesújt. Az "ártatlanság vélelme" nem érdekli, pontosan különbséget tud tenni a tárgyalóterem és a szavazóhelyiség között. Most kiderült, hogy Nagymaros, Zsurk, a Nyírfa-ügy, a Marco Polo Hotel és a többi mégiscsak számítanak.Ahogy annak idején az MDF vezérkara, úgy Hornék is félreértették a választási győzelmet. Az MDF-ben 1990-ben azt hitték, arra kaptak engedélyt, hogy a nemzet stemplijével minden ökörséget és disznóságot felülbélyegezzenek. A szocialisták barátai és üzletfelei pedig azt hitték, hogy '94-ben arról kaptak igazolást, hogy a múlt és annak a jelenbe átránduló kísértetei többé nem számítanak. Tévedtek.