Beszélő 2002. január [antikvár]

N m n L á s z I DÚSRÓL IDUSRA December 12-én az Országgyűlés szocialista kezdeményezésre Országimázs (Központ) címmel politikai vitanapot tartott. Az elhangzott felszólalásokból ítélve a szocialisták kezdeményezését nem az a vágy motiválta, hogy az Országimázs Központ tevékenységét vegyék górcső alá. Már a cím sajátos írásmódjával, a Központ zárójelbe tételével is azt akarták érzékeltetni, hogy nem a hivatalról és tevékenységéről akarnak vitatkozni. Persze nem is az országimázsról. Lényegében alkalmat akartak teremteni maguknak arra, hogy propagandisztikus látszatteremtésként leplezzék le a kormány arculatépítő igyekezetét, és vázolják föl víziójukat arról a mainál sokkal vonzóbb valóságról, amelyet egy szociahsta kormány alakítana ki. A szocialista alaphangot Katona Béla adta meg: „Nem a központ felesleges kiadásairól, az ellopott milliárdokról akarunk beszélni; mi a központ felállítását eleve elhibázott lépésnek tartottuk. [ ] Imázst ugyanis nem lehet csinálni; az országról kialakított képet sem itthon, sem külföldön nem a bugyuta reklámok fogják befolyásolni, a pénzért festett hamis képek rövid ideig tudják elfedni a valóságot. Az országról kialakított kép akkor fog érdemben javulni, ha megelégedett, önmagukban és jövőjükben is bízó, önmagukat biztonságban érző emberek alkotják a nemzetet." Lendvai Ildikó kultúrpolitikai témájú beszéde is erre a gondolatmenetre rímelt: „Olyan ország kell, ahol nem csak a kulturális kirakat látványos, hanem mögötte gazdag választék van, amelyből mindenkinek módja van válogatni. Ahol minden - megengedem- jó szándékú erőfeszítés és elköltött pénz ellenére nem romlanak látványosan a kulturális fogyasztás mutatói." Vagyis a szociahsták arra a premodern álláspontra helyezkedtek, hogy jó bornak nein kell cégér, és ebből kiindulva ostorozták a kormány borkészítési gyakorlatát, majd fejtették ki ékesszólóan a pozitív üzenetet: nevezetesen azt, hogy szerintük milyen a jó bor. A szabad demokraták a szocialistákkal ellentétben igenis az Országimázs Központról akartak beszélni. „Az Országimázs Központról vitatkozunk, arról a szervezetről, amelynek tevékenysége önmagában is példája annak, hogyan folyik az el- múlt három és fél évben Magyarországon a demokrácia csú-szóleértékelése" - szögezte le mindjárt beszéde elején Kuncze Gábor. A szabad demokrata kritika veleje az, hogy az Országimázs Központ nem azt csinálja, amire létrehozták, nem a külföld előtt próbálja vonzó módon bemutatni az országot -amely törekvéssel az SZDSZ egyetértene -, hanem befelé folytat kormányzati sikerpropagandát. Ráadásul hazug propagandát, tehát - fogalmazott Kuncze Gábor - „az adófizető polgárok pénzén magukat az adófizető polgárokat vezeti [ ] félre". Eközben ellenőrizetlenül és szabálytalanul költi az adó-íizetőlí pénzét, nem tartja be a közbeszerzési törvényt, hatalmas összegű megbízásokat ad olyan baráti cégeknek, mint az Ezüsthajó Kit. és a Happy End Kft. Bauer Tamás, az SZDSZ másik vezérszónoka ezen túlmenően azt a képet bírálta, amely az Országimázs Központ tevékenységét megalapozó ideológiai tartalom tanúsága szerint a kormányzat fejében a választópolgárokról él. A képviselő szerint olyan propagandát, mint az Országimázs Központ, csak az folytathat, aki a célközönségről, tehát a magyar népról, azt gondolja, hogy tudadan, feledékeny, önző, megvesztegethető, elvesztette erkölcsi érzékét, aki azt gondolja, hogy „a magyar ember tekintélytisztelő, a magyar embernek egy olyan nagy vezető kell, mint amilyennek önök a jelenlegi miniszterelnököt ebben a kultuszban, amit körülötte csapnak, igyekeznek feltüntetni". Stumpf István kancelláriaminiszter egészen más véleményen volt, mint akár a szocialista, akár a hberáHs ellenzék szónokai. (A JVnÉP, fölöslegesnek ítélve a vitanapot, nem vett részt rajta.) Ervelése szerint az országimázs-építés egyszerűen létfontosságú: „A sikeres országokhoz való felzárkózás egyik legnagyobb tidía, hogy merni, tudni kell olyan országképet felrajzolni, amely önmagában is mozgósító erejű." Már ebből kiviláglik, hogy amit az SZDSZ befelé irányuló kormányzati sikerpropagandaként kritizált, a kormány számára „az ország-kép-építés alapköve". „A kormánynak - fejtegette a kancelláriaminiszter - tehát mindenekelőtt a polgárokkal kell párt szédet folytatnia az ország- és a nenEetképről, hogy ezze közösen kialakított képpel fordulhassunk a külföld felé."