Család és iskola 1958. január-december [antikvár]

la béke szolgálai-ába n Egy hónapig aorbaálló diákokat láthatott a pesti járókelő a Szabadság téren, a Technika Háza előtt. Pedig r^em osztogattak itt semmit, sem citromot, sem banánt. Azaz valamit mégiscsak osztogattak: a tudást, a béke tudományát mutatta itt be a Magyar—Szovjet Baráti Társaság, a MTESZ és a TTIT „Atomenergia a béke szolgálatában" címmel nyilt meg november közepén az az érdekes és izgalmas kiállítás, amely emberek tízezreit vonzotta a Szabadság térre. A félszázezernyi látogató nagy része diák volt, akik tanáraik vezetésével órákig ácsorogtak a Szovjetunióból ideszállított kiállítás gépei, szemléletes makettjei, a szovjet atomerőművek modelljei előtt. Az impozáns kiállítás nevelési célokat i« szolgál: (megmutatja a diákoknak és szülőknek, hogyan lehei egyre gazdagabb, boldogabb a társadalom, ha az emberiség nagyszerű kincseit, a tudást nem a háború, hanem a béke érdekében használjuk fel. tNagy Arp&d tudományos kutató ippen egy izgalmas gép 8s«rkezetét magyarázza a diákoknak. Kipttnk saj« noi nom örökítheti meg a fiúk mögött áciorgökat, » azokat, áklk még a bejáratnál várják, hogy minél előbb megiimerkedhessenek a sok Izgató „csodával". Nagy Árpádnak egyébként egy percnyi ideje alncs a beizélgetéire, meri a kiállítás egyik rendezOJe szinte percenként hozza az újabb ős újabb csoportokat. Két magyarázat között hamarjában csak any-nyK mondott nekünk, hogy Őszintén örül annak, milyen nag> érdeklődést vált kl a fiatalokból a sok érdekes gép és modell. Mit tagadjuk, a kláUUás legjobban megcsodált részo az Itt látható robotember. Két hataUnas kar ez, ame* lyet akár emberi értelemben vett karnak Is vélhetünk, hiszen mindazt a bonyolult mozgást, amire az emberi kéz és kar képes, ez a gépezet Is elvégzi egy vastag fal mögül Irányítva. A vastag fal közepén üvegen At lehet oUenfirlznl a két kar mozgását és képünk Is innen az üvegfal mögül örökítette meg a Hunfalvy Közgazdasági Technikum harmadikos diákjainak ámuló tekintetét, amint az okos gépezetet szemlélik. Gábor István (Harmat István felvételei) Barta Endréné, a Magyar Tudományos Akadémia elektronmlkroszkóp'laboratórlumának tudományos munkatársa ezúttal lányoknak magyaráz. Nem mond-hatnók, hogy könnyű a munkája, hiszen neki sincs pihenésre Ideje, de szívesen csinálja, mert ezzel la a tudomány szeretetére és megbersülésérc nevelheti a fiatalokat. A gyermelcszív csodákra képes. Jóság lakozik benne, amely olyan üdén, harmatosan ibontakozik ki, mint a napsütötte erdő tisztásán a györígyvirág. Érzelmeit nem ibefolyá-solják, még kevésbé korlátozzák heves és ártani kész indulatok. Picinv kazánját romlatlan, tiszta érzések tüze fűti, amelynek melege a legmagasabb fokra -hevíthető. Minden jóért, szépért azonnal és fenntartás nélkül lelkesedik. A gyermekszív tele van rejtelemmel és sejtelmes megérzésekkel, de megható ellágyu-lásokkal is. amelyek azonban nem a gyöngeség, hanem a gyöngédség jelei, összefogva, egybefonódva hatalmas erőt képviselnek, amelyekkel hegyeket lehet megmozgatni. Igaz költök, lírai hajlandóságú irók mai-adandó művek ezreiben állítottak emléket a gyermekszív örök jóságának, szeretetet hirdető dobbanásainak. Csak ügyes kéz kell hozzá, hogy a jóság zsilipjét szabályozza és a túláradó éa-zelemhullámokat termő talajra irányítsa, amely aztán így meggazdagodva, szemet gyönyörködtető virágókat, terebélyes fákat szöbkent szárba. A felnőttek ügyessége, hozzáértése abban rejlik, hogy a gyermekszív jóságának szikráját an-a érdemes célok érdekében csiholja ki, lobbantsa lángra. Mert a szeretetnek ezt a nagy erőtartalékát nem szabad Ihiábavaló módon elfecsérelni. Jól kell evvel gazdálkodni, ügyesen felhalmozni és még hasznosabban szerteárasztani, hogy maga a gyermek is érzékelje: ö olyat művelt, ami mindnyájunk megbecsüléséi, sőt tiszteletét váltja iki. Ez aztán megsarkantyúzza a gyermek ambícióját, akaratát és a jó további gyakorlására irányuló készségét. Mindezt abból az alkalomból mondjuk el, amikor a gyermekszív ismét nagy eszme, nagyszerű cél érdekében dobbant meg. A Népakarat című napilap Gyermekvárosakciójába kapcsolódott be és ismét megmutatta, hogy a kicsinyeik jósága nemcsak nagy erkölcsi, hanem jelentős anyagi erőt is képvisel. Ezúttal gyermekek mozdultak meg gj'ermekekért. Azok a kisfiúk és kisleányok, akiknek egy falattal több kenyerük van, mint azoknak, akik a Gyermekváros lakói lettek és lesznek. Azok, akiknek a feje fölött biztosan ível és nyugalmat ád a tetö. amely ottihonuk fölé boiml. Azok, akiknek élnek, dolgoznak és számukra jólétet biztosítanak a szüleik, míg amazok éppen a családi élet örömét, boldogságát kénytelenek nélkülözni, hiszen a második világháború viharos eseményei közepette magukra maradtak és mindaddig, amíg a társadalom ki nem nyújtotta segítő kezét, úgy kallódtak, mint fészek híján a madárfiólták. Egyelőre száz gyermek talált emberséges otthonra a kormány által átengedett fóti ¦kastély termeiben, amelyek idővel közel ezer ejsendő, sőt máris elesett kicsinynek és fiatalnak adnak biztos hajlékot az emberréválás perspektívájával együtt. Makarenko nagyszerű példaadása lebeg a Gyermekváros-akció kezdenrényezőinek és kivitelezőinek lelki és testi szemei előtt. A nemes és mélyen elgondolkoztató terv „száraz" adatait, azt, hogy a központi épületet hetven holdas park öleli körül; hogy a kétszáz iholdnyi földterületen modern gazdálkodásra készülődnek; hogy harminc holdon dús konyhakertészet létesül; hogy a nyolc-tizennégy esztendős „városalapítók*', tehát azok a „honfoglaló" gyermekek, akik elsőkként kerültek be a Gyermek-vái-os lakólnak sorába, maguk rendezték be szobáikat, s így válnak mind avatottabb apró gazdáivá városuknak — már közölte a napisajtó, meg a Család és Iskola is. Ez-út;tal csak két olyan részletre szeretnénk felhívni a figyelmet, amely világos és megmásíthatatlan bizonyítéka a társadalom lenyűgöző ere.1ü megmozdulásának és annak, hogy együttes erővel, megértéssel milyen impozáns cselekedetekre vagyunk képesek! Ezúttal a dolgozó nép minden rétege megtette a magáét, jeléül annak, hogy ha bizonyos kérdésekiben itt-ott még mindig jelentkezik is áldatlan és eléggé el i ítélhető széthúzá: sek megoldásábí lemben oly telje: ha árva kukkot egymás ellen! gondolat megv forintnyi- adomá: magyaro ug.\ izociális kérdé-n. a gyermekvéde-a harmónia, mint-iem tudnánk szólni A Gyermekváros-lósítására ötmillió y gyűlt össze, s a kél és félmilliója mellett ik két és félmilliót juttatott Német Demokratikus Köztársaságban működő bizottság, amely a szocialista Magyarország megsegítésére alakult. Ezenfelül többmilliós költséggel tizenkilenc óvoda épül majd a Gyermekvárosban; mindegyik óvoda építését, teljes berendezését és a helyi népművészet elemeivel való díszítését, hogy szinte az első pillanatra felismeiihető legyen a hovátartozandóság — más-más megye tanácsa vállalta. Megható a gyermekek adakozási készsége, de talán még meghatóbbak azok az iskolásírással, nagy ákombákomokkal vagy feg>-elmezett zsinór-betűkkel közölt sorok, amelyek a 10—50—100 forintokat kísérik. A gyermekszív ezüsthúrjainak legszebb hangjai búgnak ezekben a kis levélkékben, amelyek arról árulkodnak, hogy a kicsinyek amúgyis szerény zsebpénzükből, uzsonnára szánt ösz-szegeikből spórolták el" azokat a forintokat, megsegítés« 13 éves tar a maga tí! százszorosa !lyeket kis e jutattak. Pali iló abban a hitbe forintját, hogy ! visszatérül, ha tái-saik s Iván 11 küldi z neki felnő. „Tudom — folytatja —, hogy a liz forint nem sokat jelent, de anyagi körülményeim nem engednek többet!" Téved a mi kis Iván barátunk: az 6 tíz forintja, igenis, sokat jelent. A legtöbbet jelenti: az együttérzést! Lubovszky Péter „megbeszélte" kilencéves Kriszta húgával, hogy a Gyermekváros javára mindketten lemondanak a heti zsebpénzükről és tízszeri mozibamenetelükről, pedig „nagy imádatunk a mozi". A túrke-vei leányiskola úttörői „segíteni akarnak azokon, akiknek hiányzik a puha, meleg otthon". Bár a nyári táborozásra rakosgatják el minden fillérjüket, a cukorra, fagylaltra kapott pénzüket küldik el szeretettel, sőt „segítő kezüket" is felajánlják. „Én nagyon sajnálom azokat a gyei--mekeket!" — olvassuk Vágó Ferkó IV. oszt. tan. levelében, amelyhez húsz forintot csatolt. Kivovics Jutka harmadikos pedig szüleitől, szomszédaiktól és a szomszéd házakból száz forintot gyűjtött. „Fogadják olvan szeretettel, mint ahogy én gj'űjtöttem . . Közel háromszáz forintot adott postára a kisszenttamási áll. ált. tanyai iskola 47 tanulója és két nevelője. Valósággal könnyez-tető a kis önvallomás és felhívás: „Nekünk van otthonunk, nekik is jól fog esni az új otthon Mindenkit aii'a kérünk, hogy a szív parancsát teljesítve, járuljon hozzá legalább egy-egy téglával kis magyar testvéreink városának felépítéséhez." A XI., Sopron út 50. sz. áll. iskola Ill/b. osztálya nevében Benkö Mária hatvan forintot juttatott el. amelyet nem a szüleiktől kértek, hanem saját munkájukkal gyűjtöttek. Háromszínű és piros lobogóval díszített rajzlapon jelentették be a gvűjtésük eredményét a XIV Sző-nyi út 26/b. számú általános iskola tanulói. A szív alakú keretben nagy szám: 233 Ft. Almási János bejelenti, hogy édesapjával, aki villa-moslcalauz, szeretne részt vermi az építési munkában. A 12 éves kisfiú kívánsága az, hogy „olyan erős. egészséges emberek nevelődjenek a Gyermekvárosban, mint Toldi Miklós". A nagykanizsai Templom téri általános iskola IV. fiúosztályának tanulói uzsonna- és zsebpénzükből, valamint vasgyűjtésből ^50 forintot hoztak össze, amely összeget „tanító nénink és igazgató bácsink" kiegészített 300 forintra, „ezzel dicsérve meg lelkes munkánkat". Kárpáti Anikó (III. oszt.) a maga és tanulótársai adományát megható szavakkal kísérte: „Nekünk is megesett a szívünk azokon az árvaságra jutott gyermekeken, akiket örödt életre elhagyott a gyermek életében a legdrágább: a szülő." Ilyen csudás megmozdulásokra, ennyi szerető, meleg együttérzésre képes a gyemiekszív. És ekkora teljesítményekre. ezúttal éppen a Népakarat buzdítására — a népakarat.