Déli felhő/5kirchen-Sheet 2000/1 [antikvár]

Kiss Gábor Zoltán Hamlet-átiratba foglalt történetfilozófiai tézisek Jacques Derrida: Marx kísértetei A Marx kísérleteit} furcsa zárványnak szokták tekinteni Derrida életművében. Az oly sokszor politikai felelőtlenséggel (alaptalanul) vádolt szerző kísérletét — A Kommunista Párt kiáltványa és a Hamlet egymásraolvasását a „Whither marxism?" [Merre tart a marxizmus?] kérdés jegyében — idejétmúlt, inaktuális, másfelől üres, figyelemfelkeltő gesztusnak tekinteni minden bizonnyal védhető, bár nem túl gyümölcsöző vállalkozás. Már csak azért sem, mert kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy — noha aligha várhatunk Derridától tételes történetfilozófiát — Derrida „történetfilozófiai téziseit" éppen ez az átpolitizált \lava\.e.t-átirat foglalja magába. A történelemről való beszéd más módozataihoz (történelmi materializmus, „dekonstruktív" történelemfelfogás, újhistorizmus stb.) fűződő viszonyát szintúgy. E „tézisek" kifejtése minden bizonnyal megérdemelné az alábbiaknál alaposabb elemzést. Az, hogy ehelyett megmaradok a problémafelvetésnél és a sejtetésnél — valamint néhány vendégszöveg és összefüggés megidézésénél —, a terjedelmi okokon túl talán annak tudható be, hogy „nekünk is megvannak a saját fantomjaink". „Valaki, önök vagy én, előlép, és így szól: szeretnék végre megtanulni élni." Aki a könyv nyitómondata után „életvezetési receptet" vár, az hamar csalódik. A kötet többet mond a (visszajáró) holtakról: kulcsfigurája a kísértet, pontosabban Marx kísértetei, melyek egyszerre hozzák mozgásba Hamlet atyjának szellemét a Kiáltvány kísértetével („Kísértet járja be Európát — a kommunizmus kísértete."). Marx vissza-visszatérő kísér-teteiről van szó, melyek — bár a kommunizmus, a Szovjetunió és a különféle „marxizmusok" alakjában már jártak köztünk — még nem jöttek el (a kísértet az eljövendő metaforája). Derrida mindamellett megkülönbözteti a kísértetet a szellemtől (néhol mintha egybemosná őket): az előbbire vonatkozik a Hamlethói ismerős sisakrostély-effektus, a „láthatatlan rejtett és megfoghatatlan láthatósága" (a rostély egyben az ideologémák „lényegelfedő" jellegére utal), az utóbbi alatt pedig a „marxizmustól" 1 Jacques Derrida, Marx kísértetei, Pécs, Jelenkor, 1995. Boros János, Csordás Gábor és Orbán Jolán fordítása; a szöveg zárójeles oidalszám-jelölései erre a kötetre vonatkoznak.