Diarium 1932/3-4. [antikvár]

Részlet: A magyar legendáriumról A HAZÁT szeretjük, dicső történetünkről szépen tudunk beszélni és vezércikkezni, de azt megismerni, az ősök tanuságaival szemtől-szembe nézni és velük olvasás közben közvetítő nélkül érintkezni: a hazaszeretetnek erre a fokára, úgy látszik, még nem értünk el. Ebből a lemondó hangulatból emel ki bennünket Tormay Cecile Magyar Legendáriuma, melyet az Egyetemi Nyomda a nagy munkához méltó formában, gyönyörű betűkkel, Molnár C. Pálnak a régi kort jellemző s mégis modern fametszeteivel adott ki. Történeti érzékünk mai helyzetképével kapcsolatban itt mindenekfelett arra kell rámutatnunk, mily erősen kellett a nagy írónőnek a történeti érzék szükséges voltában hinnie, amikor Szent István, Szent Imre, Szent Gellért nehézkes latinságú legendáinak magyarra átültetésére áldozta az ő idejét, melyet saját nagy regénykoncepcióinak megvalósításáról vett el. tudtommal ő az első magyar regényköltő, aki nem elégedve meg a régmult történetek harmad-negyedkézből való ismeretével, maga lapozta fel a régi szövegeket, melyeket nyelvükön kívül egész középkori gondolkodásuk is elérhetetlenné tesz a mai magyarság számára, hiszen a mai közönség széles rétegei újságokból és politikai gondolatmenetekből szőtt érdeklődésükkel alig is képesek a mai viszonyoktól lényegesen, gyökerében eltérő kultúrképhez megértéssel közeledni.