Bővebb ismertető
Részlet:
A folyóirat önmérsékletre késztető műfaj. Semmi kapkodás, semmi elhamarkodottság. Kormányválságra, olimpiai doppingbotrányokra reflektáló gyorstüzelés helyett higgadt megfontoltság. A napi sajtó reakcióidejéhez képest e távlatosság olykor az örökkévalóságnak tetszik, és persze a szerzői-szerkesztői szándékokat illetően van is ebben némi kokettálás, ha nem is az örökkévalósággal, de legalább a megfogalmazott gondolatok, elemzések érvényességének kiterjesztésévek hosszabb távra.
Bár éppen napjaink politikai eseményei igazolni látszanak az egyénnek, a történelmi személyiségnek a társadalmi folyamatok alakulásában betöltött szerepére vonatkozó marxi gondolatot - Orbán Viktor lénye például feltehetően erős hatással van személyi kérdésekre, taktikai lépésekre az MSZP-ben illetve a kormánykoalícióban -, stratégiai szempontból valószínűleg sokkal csekélyebb bármely politikus személyének a jelentősége a globalizáció történelmi folyamatában, mint amilyennek látszik. Az EU-választások eredményeiben (mindenekelőtt a szavazók számában) nézetem szerint sokkal inkább e tétnélküliség mutatkozott meg, mint a kormánykoalíció működésével való elégedetlenség. A kormányzati ciklusok félidejében a közvélemény kutatások rendre a hatalmon lévők népszerűségének növekedésével, az EU-választás pedig épp ilyen időszakra esett. A baloldal egyébként is hátrányban van image-építésben a joboldallal szemben, ezzel számolni kell. A kritikai gondolkodás, egyáltalán, a gondolkodás eleve kizárja azt a fajta fenntartás nélküli odaadást, amely a jobboldali média meghatározója, kísértetiesen emlékeztetve a rendszerváltás előtti évtizedek mentalitására. (Amikor is a baloldali problémafelvetés ugyanúgy nemkívánatosnak minősült, mint a liberális vagy bármely más ellenzéki megnyilvánulás.) Az ún. bal-liberális napi- és hetilapok szalagcímei, publicisztikái a gyanútlan olvasóban könnyen kelthetik ellenzéki orgánum benyomását manapság, a bal-liberális politikai erőknek tehát lényegesen nehezebb dolguk van a választópolgárok megnyerésében. Megnyerésében - mondom, jóllehet a jobboldali frazeológiát hallgatva-olvasva harctéren érzi magát az ember, ahol bizony valóban a lét a tét. Ha az EU-választásokat a magyarok nyerték - ahogyan Orbán Viktor fogalmazott -, akkor ugye a nem a jobboldalra szavazók nem magyarok - a kirekesztő logika bármely pillanatban mozgósítható.
Szelényi Iván a Yale Egyetem Szociológiai és Politikatudományi Tanszék William Graham Sumner professzor emeritusa, a New York University Abu Dhabi Társadalomtudományi Tanszékének alapító dékánja és Max Weber professzor emeritusa. Az American Academy of Arts and Sciences ösztöndíjasa és a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A Corvinus Egyetem, a Flinders Egyetem, a Friedrich-Alexander Egyetem, a European University Institute és a Közép-európai Egyetem díszdoktora. A Magyar Szociológiai Társaság korábbi elnöke és az Amerikai Szociológiai Társaság korábbi alelnöke. A Kaliforniai Egyetem Luckmann Distinguished Teaching díjban részesítette, a magyar állam Széchenyi díjjal ismerte el. A következő könyveknek volt szerzője/társszerzője: Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz (1979), Városi társadalmi egyenlőtlenségek (1983), Szocialista vállalkozók (1988), Kapitalisták nélküli kapitalizmus (1998) és A kirekesztettség változó formái (2006).