Egyenlítő 2006/3. [antikvár]

Részlet: A nyugat-európai középosztályok legendás komfortérzete kornyadozik, a világgazdasági hadviselésben, manipulációs szóhasználattal: a piaci versenyben Európa nemzeti hadosztályai igen rosszul állnak. Szerte a kontinensen, no meg a brit szigeteken is a globális pácban aszalódnak az aktuális kormánypártok. Ha a piacon nyerni akarnak, akkor a társadalmat, ha a választáson, úgy a piacot kell megbolygatniuk. A megoldás az uralkodó észjárás szerint - legalábbis rövid távon - egy zéró összegű játszma. Valamelyik ujjat, mondják a neoliberális közgazdászok, nincs mese, meg kell harapni. S hogy melyiket? Micsoda kérdés! Persze hogy a társadalomért. E kíméletlen zérólogika ereje jól megmutatkozott a közelmúlt parlamenti választásain is - talán csak a tavaly őszi norvég voksolás jelentett üdítő kivételt. Norvégiában a középbal, fittyet hányva Tony Blairék befuccsolni látszó posztmodern szocdem receptjére, inkább az eredeti szociáldemokrata kiutat választotta. Ott fenn északon például nem csökkentik, sokkal inkább emelik a tehetősek adóját, és a befolyt summát azután okosan költik el. S a piacon ettől még, csodák csodája a norvégok - illetve általában a skandinávok, meg a finnek - versenyképesek. Európában mostanság nagy becsben áll a skandinávok, meg a finnek - versenyképesek. Európában mostanság nagy becsben áll a skandináv út, melegen ajánlott tüzetes tanulmányozása, noha nem egyszerű lekopírozni. Csupán egy biztos: a társadalmi béke veszélyeztetése nélkül tartósn sehol sem működtethető a "zéró modell".