Életünk 1983/5. [antikvár]

TAKÁTS GYULA Mert elült a tenger lAikár a sejt a zöld világban, celláim olyan a tájiban Beépüllt és e négyszögű lapok tükrén lassan együtt vagyunk, aikár e tálbilák meszébe nő've lábamnál a kagylók legyezője, mert elült a tenger S mert elszáll a nap, monstrumok várnak fáim alatt! A semmi tágít Itt van megint. . . Kezem remeg . A semmi tágít valamit, kifordítva egy másdk tájnak ajtónk mögé vonalait. Vilharbalan, tudom, a tenger szirén dalnál 'is hangosab'b s amit szemünk sohase láthat, a legszebb az a föld s be nem- fogad. Kezem azért remeg és ceruzám e ipart térképein keres, kering. Segítsetek, mind (fényesébb a ninics. Rejjteiétek el, versek, testvéreim.