Életünk 1988/11. [antikvár]

VILLÁNYI LÁSZLÓ ' Az új évezred szelleme Ma éjjel abban a tudiattaan ^zoon: holnaip becsönget egy 'lány odaamegy az aihlaikhoz s megláitija a toiis templom ifiazsiindélyeis tOOTiyát. A Bibliát olvastam este — mondja a Ká'livániáTia mienet, honnain szánik'óvaíl csúsztam hamninc éve. Látod, ott a Kálvária utca elején írt levelet Kosztolányinak, Weöres Sándor — mutatom a iánynialk, aatáin egyfeord dsikolámat, is mert ő nem !nevet ki, elmesélem, mit lis fognaik itaimulnl itt, az új évezred, szabad iskolájában. Idén a Világról aikarok beszélgetni veletek — kezidii a Itanár —, s mást ne hozzatok, csak Weöres Sándor verseit. Az első óra a csendé. A fiiúk -és lányok előtt Weöres Sándor arűképe. Az ówa viégén a táblára toódiik: „fejtemet feéikian-túü égbe ásom". A másodílk órán egyetlen vonalról beszéílgetnelk. Aanrói a voniailiról, mdy-lyel Weöres Sándor áitlhúzta a nagyság szót. A fiúik és a lányok megtanulnak áthúzná mindentt, ami nagyságnak nevezi magát. A harmadik órán megismenik a föld nendjét: „Tesitvér ittt a kő, fa, állat, ember, / testvérit eszem lucskos gyötrelemmel, / s testvériem miegesz". A Rába-parton kóborohiak, s az eső csiak vidámabbá teszi okkert. Hogy a felhőből radioaktív szenny hulJihialt, eszükibe sem jut. A folyóval monmolják: „vad-szekfű átnyúlik ibogáoios-fcaMtkán, / sziiitiaköbő borong hiajnalkia ti-fkán, / s hajlongni kezd, reoés szárnyát kinyitván: / ez itt az élet, nlincs másként soha — / tomb-Tiásben imbolyog a menny kék mosolya." A negyedik órát tükör előtit töiltik. Az vűsszatükröz egy mondatot: „Csak kerete vagy m^adnak". A íiúk és a lányok egymás felé fordulnak, kimondják és vásszahalilják: „A minidenség lá szemedben ifészkel". Kiderül számukra: az embernek beniső tája is wan. „A peroat fcSből faiosarom, / emlék szigonyai merednek, / feledés páfiránylai fednek, / 'és fénybe ível / egy tászta nyom." Az öitödik órán a Megértés szobna előtt kuporognak, az új évezred első em'baneire emlékeznek, akik „meg tudták hóditanii önmagukait", s képesek voltak meghallani az emlbeni fiaijiról írt toteflmet. „Megmeniekiül, iha millióféle mindenáron-iakairás kiuklac-nyiüzisgése helyett, mieiőt^t a külső vii'lágban sürög-ve^forogva intézkedik: előbb felméni és rendezi benső világát." A hatodik órán elsétálnak ,az Emlékezielt szo-brához. Az emlberi faj törté-neknéről beszélgetnek. „M'int saoHkifény úiszkál a lehetetlen, / niincs látomás és minden látomás. / Az ébredés itt, mint az álmodás." M-osolyognak az elmúlt évezred .poMitikáján: „A délSíbáb mffly valószínű / A vialóság mily valószinűt-len", s mint a génijeik áWlal .is elfeledettet, idéaik a Terrort: ,jA jó nem múlhat el, s a rossz csak piiűlanat. / De jónak útja nincs, aihol e rém böfög, / s nyomorult létben a rossz pdllanat örök". A hetedik órát a Kálvária kis 'templomában töltik. A Ibejáratnál ezt o,l- Ebben a számunkban — júniusi ígéretünkhöz híven —, újabb írásokat közlünk Weöres Sándor kOltészetéTöl, köszöntve a 75 éves költőt. (A szerk.) 961