Életünk 1988/4. [antikvár]

JOSZIF BRODSZKIJ Post aetatem nostram I. A. J. Szergejevnek „A Birodalom a hülyék hona." Leállítják a forgalmat a Császár érkeztekor. Az ünneplő tömeg nyomja a sorfalat — hangoskodik; de a palankin zárva. A rajongás tárgya nem a profán kíváncsiságé. A palota mögötti, most üres kávéházban csak egy görög csavargó s egy rokkant dominózik. A terítőn az utcafények hulladéka, és az üdvrivalgás hangjától lebegnek a függönyök. Drachmákat számol a vesztes görög; a nyertes hadirokkant kemény tojást rendel csipetnyi sóval. Az ágyasházban azzal szédíti egy vén adóbérlő a kis hetérát, hogy látta az Uralkodót. A lány nem hisz neki s kacag. Ilyenek itt az előjátékok a szerelemhez. n. A PALOTA Márványba vésett nimfa és szatír bámulja mélán a fürdőmedencét, melynek vizén most rózsaszirmok úsznak. A Helytartó önkezűleg gyapálja a helybeli királyt a süteményben füstmérgezést kapott három galambért (a tésztából röppentek fel, mikor felvágták, ámde rögtön visszahulltak). Az ünnep s tán a karrier befuccsolt.