Bővebb ismertető
BERTÓK LÁSZLÓ
A féreg mi belém szorult
Hát igen most és ez a hely és ez a nyelv és ez a múlt az önműködő katapult ami holtan sem enged el
hazudjam hogy nem érdekel? legyek fantaszta? elvakult? akárhol érintem a húrt minden tettemen ott a jel
örüljek hogy összekever aki előtt nagyobb a pult? a féreg mi belém szorult reménykedik hogy áttelel
szégyelljem hogy nem adja fel? s hogy perceg is a nyomorult?
Ahány irány annyi haza
mind magához méri magát
ragyognak a galaktikák mint egy táguló korona szalad a nép amerre lát ahány irány annyi haza
de sehol emlék hogy hova csak a csákány meg a lapát az anyag édes mosolya a fényes égi pocsolyák
s az indulat hogy odavág s hogy nem fájt ennyire soha.
I : I i ¦
Ég a kőbánya katlana -ii l
r'l' V I ¦
kemény és üres a világ ^ ^ .
aki amit fordítana i/', i
577