Életünk 1992/8-9. [antikvár]

VEKERDILÁSZLÓ Csoóri Sándor: Nappali hold Vannak írók, akikkel meggyűlik a recenzens baja. A dicséret lepereg róluk, a bírálat kicsorbul rajtuk. Ilyen író Goethe (aki valószínűleg kora i^úságától tudatosan készült rá) vagy Voltaire (hiába kapálódzott késő vénségéig ellene). Ilyenné növekedett századokkal halála után, a tizenkilencedik században Shakespeare, és ilyenként ragyogott fel - nyomban halála után - verseihez tökéletes összhangban megkomponált életével Petőfi. Ilyen valószínűleg (főképpen az Egy mondat óta) Illyés. (Nem véletlenül ódzkodik Domokos Mátyás - a messze legokosabb magyar kritikus - megírni róla azt a könyvet, amit pedig ö tudna legjobban megírni.) Nem föltétlenül (csak) írói nagyság kell ehhez a kritizálhatatlansághoz, mert például ilyen volt kétségkívül dr. Johnson; ha lett volna a tizennyolcadik században Angolok Világszövetsége, bizonyosan a derék doktort választják (Boswell közreműködésével) elnökéül. (Ma viszont valószínűleg Thatcher asszonyt választanák?) Ijedten veszem észre, hogy igencsak ilyen kritikust-kicsorbítóvá növekedett Csoóri. Ijedten, mert recenziót kéne írnom a legutóbbi kötetéről. Márpedig a recenzió mégiscsak dicséret és bírálat okosan kimért elegyéből áll össze, még ha nem is akaija az ember, még ha nem is tudja, hogyan. A Készülődés a számadásra recenziója 1987 nyarán még szinte diktálta önmagát; épp csak egy kis kitérőt kellett tenni Kiss Ferenc Nomád naplóról szóló felszánt írásától Zámoly felé, s a temetői dombról északra tekintve a tűző napban a Vértes kéklő halmai szinte diktálták az arányt. Hát még 1977 tavaszán, mikor Csoóri épp pár héttel azelőtt írt alá a Chartá-nak, milyen könnyű volt egy miskolci író-olvasó találkozó bevezetője gyanánt egekig magasztalni a Szerzőt. De ma? Dicsérni? Dunába hordani dézsával a vizet? Bírálni? Teliírt irkalappal próbálni elterelni a vihart? Nevetséges. De tán nem egészen nevetséges (bár meglehet tökéletesen felesleges) re-cenzeálni próbálni azt a szívós és elszánt harcot a magyarságért, azt a ma-gyarság-védelmi-politikát, amit Csoóri a Nappali holdban felvázol. Ebben a könyvben ugyanis minden eddigi Csoóri-kötetnél határozottabban kirajzolódik 785