Könyv, könyvtár, könyvtáros 2012. január [antikvár]

Részlet: KÖNYVTÁRPOLITIKA Ásványi Ilona Helyzetkép az egyházi könyvtárak muzeális és külön(leges)gyűjteményeiről a XXI. század elején Ha egy könyvtár gyűjteményéről beszélünk, a következőkről kell szólnunk: a könyvállomány jellege, nagysága, állapota, feldolgozottsága, szolgáltatása. Ezeket a szempontokat meghatározza a „humánerőforrás", vagyis, milyenek a személyi feltételek az adott könyvtárban. Könyvtár? Levéltár? Múzeum? Ha az egyházi könyvtárak „csoportját" kívánjuk bemutatni, fontos megjegyeznünk, hogy ezekkel a könyvtárakkal gyakran szervezeti, gazdasági, irányítási vagy egyéb szempontból sajátosan együttműködik az (egyházi) levéltár vagy (egyházi) múzeum, esetleg mindkettő. Gyakran az intézmények nevében is a „gyűjtemény" kifejezés szerepel, arra utalva, hogy e név alatt nemcsak könyvtár működik. Az ún. (muzeális) teremkönyvtár' - amelynek eredeti célja az volt, hogy a díszes könyvtárterem kiállítások rendezésére is alkalmas legyen - egyben múzeum is, mind a mai napig. Ha megválaszolni nem is tudjuk, meg nem kerülhetjük azt a kérdést, hogy mi számít könyvtári és mi levéltári dokumentumnak? Ez a kérdés napjainkban is gyakran gerjeszt vitákat a szakmabeliek között. Vajon a könyv formátumú, de tartalmát tekintve oklevélgyűjtemény, a Liber Ruber, amelyet a pannonhalmi Főapátsági Levéltár őriz, könyvtári vagy levéltári dokumentum? Vajon biztosan oktalan-e az, aki a nyelvemléknek számító Tihanyi Apátság Alapítólevelét a Főapátsági Könyvtárban keresi, holott szintén az apátsági levéltár őrzi. A könyvtárban őrzött flamand hóráskönyvekre emlékeztető díszítésű Pannonhalmi Hóráskönyv vagy a Pannonhalmi Evangelistarium nem műkincs-e, „muzeális" tárgy-e, s mint ilyen, nem a Főapátsági Gyűjteményeknek nevezett múzeumba való-e? De nem kell erőlködnünk e kérdések megválaszolásában. Talán nem utópisztikus gondolat, hogy az egy közös ős-intézményből és (szak)területről háromfelé (könyvtár-levéltár-múzeum) szétváló intézmény és szakma az informatikai, számítástechnikai, telematikai fejlődés következtében egy „virtuális közös intézmény" felé tart. Rohamosan változó, felgyorsult világunkban az már nemcsak sej-