Könyvbarát 1956-1957. (nem teljes évfolyamok) [antikvár]

Könyvbarát 1956. június VI. évfolyam 6. szám A magyar könyv ünnepe elé Ismét elérkezik június 3-án a magyar könyv ünnepe, a magyar írók, kiadók, könyvtárosok és mindenekelőtt az olvasók üirmepe. A magyar irodalom ünnepe, irodalmunké, mely a nemzet életének minden fordulóján, a legviharosabb századokban is mindig iparkodott megtenni kötedességét. Volt a nemzet lelkéből kizengő fájdalom, s -volt a magyar lélek tüzes ébresztője. Mindig törekedett a valóság fölismerésére. Nem tette képzelgéseit a létező tények, alaktalan sóvárgásait a lehetőségek helyébe. S legmélyebb, legigazibb törekvéseiben ma is teljesíti azt a föladatot, hogy — Shakespeare-rel szólva — »íiiferöí tartson mintegy a természetnek, hogy felmutassa az erénynek önábrázatát, a gúnynak önnön képét és maga az idő, a század testének tulajdon alakját és lenyomatát«. Az élet legértékesebb óráihoz tartozik az irodalom, tartoznak a könyvek. Gambetta írja, hogy egy alkalommal a parlamenti szószékre lépve, hirtelen Ronsard-nak egy verssora jutott eszébe r »Szivem, ha mégegyszer fiatal lehetnél«, s hirtelen eltűntek előle a parlamenti padsorok, eltűntek képviselőtársai és valami rejtélyes örökkévalóság árasztotta feléje minden szépségét. Alig lehet szebben jellemezni, mit jelenthet az irodalom és a művészet egy embernek, aki tudja azt, hogy az irodalom életfeletti élet is lehet, ahol megszépül és jóra válik, ami itt alant sokszor sebez és fáj. De az irodalom rendkívül fontos társadalmi funkciót teljesít, mert hiszen az útját jelzi és egyszersmind töri az egész társadalmi fejlődésnek. Mindenki előtt, aki a magyar irodalmat ismeri, világos, hogyan jelezte az egész elkövetkező társadalmi fejlődést, majd törte útját annak a magyar klasszicizmus, a magyar népiesség nagy költőinek, Petőfinek és Aranynak költészete. Elég itt csak arra a Petőfi-sorra emlékezni: •>Ha a nép egyszer uralkodni fog az irodalomban, akkor közel van ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék.« 1849-ben az a társadalmi fejlődés, amelyet Petőfi és Arany az irodalomban jelentettek, a nagy remények és zord csalódások eposzában elvetélt. Nem véletlen, hogy a magyar irodalom azután a kiegyezési kor végén Adyt termette és éppen a második világháborút megelőzően, mintegy megújrázta magát a magyar népiesség tekintetében. Közben folytatódott a hanyatlás egyenes vonalban. A dy Endre állapította meg egy 1904-ben írt cikkében: »Amiről a régi porták mesélnek«, hogy a magyar társadalom egy jeles hányada, körülbelül harrninc esztendővel azelőtt, vagyis a kiegyezés ideje táján, hirtelen és egyszerre beszüntette az intellektuális életet. Csodálatos, keserű és különös dolog volt ez. Valamikor nagynevű főúri családok könyvtárainak fejlődése 1790 körül, de legkésőbb a reformkorban megállt Még megvoltak benne mind a nagy francia enciklopédisták, de aztán megmerevedett a könyvtár. A Martinovics-összeesküvésben kivégzett illuminátus Sigray Jakab késői utóda, az aranygyapjas gróf Sígray Antal már csak engol sportlapokat olvasott. Ha a középnemesség, a köznemesség könyvtárait vizsgáljuk, akkor majdnem ?igyanezt látjuk. Körülbelül 1860—70 körül ezek is megmerevedtek. Pedig mindegyik könyvtár egy sereg könyvvel hirdeti, !hogy valamikor »aufklerista« volt számos tulajdonosa. Európai levegő áradt el még ezeken a régi magyar portákon. Jól ábrázolja ez -a tény azt a szociális zuhanást, azt a riasztó utat, amelyet Kölcsey Ferenctől Kölcsey 1 Könyvbarát - 13 1