Könyvtári Figyelő 1991/4. [antikvár]

Meditáció évkezdéslíorSzente Ferencúj évet kezdeni annyit tesz, mint tanúbizonyságot tenni az örök folytatás mellett. Az évkezdések a remény ünnepei, akkor is, amikor a mindennapi valóság rossz közérzeti hatást idéz elő, akkor is azok voltak, amikor tévesnek bizonyult eszmék ideológiai dekorációi körítették.A remény a transzcendenciához kötött erős szál, emberi fajunk túlélésének záloga. Gyönyörű a középkori latin nyelvű himnusz, amely a szellem hatalmas erejét hívja segítségül: Veni Sancte Spiritus, et emitte coelitus lucis tuae rádium! bocsásd ránk az egekből fényességed sugarát! szólt a közös könyörgés évszázadokon át százezrek ajkáról, szerte Európában, hogy legyen folytatás, hogy a Szellem világossága mind több ember számára ragyogjon föl.Talán soha nem volt ennyire szükség arra, hogy az új nemzedék jól értse az előtte járókat, mint napjainkban, s ne ítéleteivel akarja meghaladni őket, hanem tudásban és erkölcsiségben. Ez az egyetlen biztosíték arra, hogy a jó hagyományozódjék tovább, s ne a rossz, a megértés és ne a gyűlölség. Csak a tanulás, a makacs megismerni akarás és a biztos praxis vezet el a nagyon vágyott civil individuumokhoz, és ezek által az alkotó demokráciához. Rendkívül nagy ma az értelmiség felelőssége a térség fiatal demokráciáiban, nemcsak a politikában kényszerűen vállalt túlzott szerep miatt, hanem a mester, a tanítói szerep jó betöltése miatt is, az utódok színvonalas szellemi-lelki vezetése miatt is. Új felvilágosodásra volna szükség. Ehhez pedig erős történelmi szemléletre. A történelmileg ismerhető első nagy felvilágosodás az időszámítás előtti ötödik században zajlott, és szókratészi fordulat néven vált ismertté a filozófiatörténetben. A rendi kiváltságosok elleni belső küzdelem lezárulása és a külső hatalom, a perzsa fenyegetés elmúlása után, az athéni demokrácia kibontakozásával az emberi létezés ellentmondásai a korábbinál leplezetlenebbül tárultak föl. A demokrácia nem könnyebbé, hanem nehezebbé tette az egyén és világ viszonyának megértését. Mily fontos, hogy ma ismerjük ezt a történelmi tényt! Aminthogy azt Is, hogy az első tanítókat a demokrácia iktatta be a társadalmi munkamegosztásba. A demokrácia politikai hétköznapjaiban minden szabad polgár szerepet játszhatott, föltéve, hogy ki tudta fejezni véleményét. Ám, ha szavát valóban hallatni akarta, pallérozottságra volt szüksége. A szofisták vándor oktatók voltak, akik fizetség fejében - grammatikára,Kvt. Figy. 1. (37.) 1991/4.553