Könyvtári Figyelő 1992/1. [antikvár]

Bereczky Lászlóné (1929-1992) Van olyan emberhalál, amely - túllendítve a szeretett személy elmúltán érzett megrendülésünkön - az emlékezés, elmélkedés súlyos kapuit képes megnyitni. Bereczky Lászlóné Wő előtti halála, a kelleténél gyorsabban kihunyt életének lezárulása a korszak, a legutóbbi idők magyar könyvtárügyében egy nagy fejezet végét is jelképezi. Ennek lelkületét, lendületét, morális vehemenciáját, alapelvekből nem engedő, a lehetséges utakat bölcsen végigjárni próbáló „nagy nemzedék" tagjai közül talán ő az első, aki végleg eltávozott. Ez az inspiratív és - ha kellett -kitartó „avantgarde" szellemi hadállásokra berendezkedő könyvtáros csapat valamikor az 1950-es évek elején kezdett szerveződni az Országos Széchényi Könyvtár Módszertani Osztályán, ama legendássá vált „Kabinetben", hogy aztán 1959 után a Könyvtártudományi és Módszertani Központban teljesedjen ki - megteremtve egy korszerű, mert kezdettől fogva ennek az intézményi eszmének a maximált képviselő, közművelődési könyvtári rendszer alapjait. Ez a méltán nagy generációnak mondható szellemi kollektíva, melynek tagjai közül többen eredeti élethivatásuk, szándékuk szerint nem Is könyvtárosnak készültek, de azzá lévén a hivatás teljes vehemenciájával vállalták az ügyet, beteljesített valamit, aminek immár a túlpartján állunk. Bereczky Éva vonzó, értékes emberalakja ebben a körben bontotta ki a maga szellemi formátumát. Mi, a hátramaradók, immár egészében állíthatjuk magunk elé az ő könyvtárosi életének, sorsának példáját. Mindnyájan tudjuk: az értékek világa nem hívságos - a szolgáló-teremtő, a gondos alapokban beteljesített élethivatások többnyire a háttérbe húzódva serénykednek. Bereczky Lász-lónét alkata, tehetsége is e kevésbé látványos munkafajták felé kormányozták. Három fő területet ölelt át az ő munkálkodása. A közművelődési könyvtárak nyilvántartó-feldolgozó munkájának elvi és gyakorlati módszerelnek kidolgozója, felelőse és gazdája volt sok-sok esztendőn át. Évtizedeken át oktatta közben a könyvtárosokat a dokumentumleírás, a katalógusszerkesztés, a betűrendes és tárgyi feltárás tudnivalóira. Az általános, nyilvános könyvtári rendszer megerősödése, hálózatainak kiépülése után a szakszervezeti/munkahelyi ellátás, majd idővel a hátrányos helyzetű olvasók számára nyitható ellátási formák, a betegek, Idős emberek, fizikai sérülést szenvedők, börtönlakók könyvtárainak felelőseként tevékenykedett. Ezek közül az első két fel- Kvt. Rgy. 2. (38.) 1992/1. 13