Könyvtári figyelő 2009/1-4. [antikvár]

Kiss Jenő könyvtára TÓTH Gyula Elhangzott 2008. december 16-án a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban a Kiss Jenő (1933-2003) főigazgató tiszteletére rendezett emlékülésen. Nem Kiss Jenőről a barátról, nem a kollégáról akarok beszélni, azt megteszik mások. Nem az otthoni/házi/csalíádi könyvtáráról lesz szó. Kiss Jenő könyvtára a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár. Az, amit 1998 őszén átadott utódának. Kiss Jenő könyvtára az, melyről 200 lapnyi terjedelemben ír(hat)tam az intézményi monográfia 2. kötetében Visszatérés a Szabó Ervin-i alapokhoz és korszerűsítés címmel.1 Egy korábbi címváltozatban az 1980-1998 közti egész Kiss Jenő-korszakot reformkorszaknak neveztem. Erről mondanék néhány gondolatot. Hozzáteszem, nem csak az övé volt, munkatársaié is, miként a századelő könyvtára - mégis Szabó Ervin neve fémjelzi azt. Kiss Jenő könyvtárán szintén rajta van az általa hívott, kiválasztott vagy befogadott munkatársak keze nyoma, s azoké is, akik korábbról ott voltak, és elfogadták, csatlakoztak törekvéseihez. (Nem sorolom, kik. Nem akarok senkit kihagyni.) Előrebocsátom azt is, számos elképzelés nem, főleg nem úgy valósult meg, ahogy Kiss Jenő szerette volna. Hiányoztak a feltételek. Nem adatott meg neki, mint nagy elődjének sem, hogy angolszász viszonyok között dolgozhasson. Kiss Jenő sem nyugat-európai körülmények között tevékenykedett. Sőt. Törekvéseinek egyik fő mozgatója, hogy áldatlan körülmények között is fenntartsa azt, s lehetőleg javítsa eredményeit. Vezetésével és számos újításuk következtében, éppen hogy a körülmények ellenére születtek meg az eredmények. Feltételek hiányában kompromisszumra, meghátrálásra, irányváltásra kényszerültek. A Kiss Jenővel nyugalomba vonultaktól az utódok koncepcionálisan kész könyvtárat, a körülményekhez szabott könyvtárpolitikát, a központ bővítő rekonstrukciójához kidolgozott terveket, a hálózat egyes tagjait megszüntetve megtartó, továbbfejleszthető modellt örököltek. Ez nem azt jelenti, hogy mindent készen kapott utód és csapata. I ' ¦i (, WM