Korunk 1957. május [antikvár]

A FORRADALMI MŰVÉSZET SZABADSÁGA ÉS FELELŐSSÉGE írta Csehi Gyula Az öreg Bebeltöl származik az a bölcs tanács, hogy ha az ellenség dicsér bennünket, vizsgáljuk meg, nem követtünk-e el valami nagy hibát. Ebből két gyakorlati következtetés is adódik a forradalmi harc és ^alkotás minden területén. Elsősorban törekedjünk kiérdemelni az ellenség őszinte gyűlöletét, és adjunk minél kevesebb alkalmat arra, hogy akár álszent számításból is dicsérjen bennünket. De vigyázat! Nehogy azt higgyük, hogy minden, am.it az ellenség támad tetteinkben és teljesítményeinkben, eo ipso tökéletes vagy legalább is megfelelő, mindenesetre apologétikusan védelmezendő pusztán azért, mert birálják, mocskolják, sárba tapossák azok. kikkel engesztelhetetlen ellentét állít szembe bennünket. Nemcsak az fontos ugyanis, hogy az, amit mondunk vagy cselekszünk, ne tessék nekik. Lényegesebb, hogy tessék barátainknak, hogy meggyőzze őket ügyünk igazáról, hogy fokozza történelmi optimizmusukat és áldozatkészségüket. A történelmi optimizmus — egyénnél, tömegnél egyaránt —- éppen az áldozatkészségben nyilvánul meg: vállalni a jövő nevében a jelen nehézségeit, hiányait, nélkülözéseit is. A Bebel magvas mondásából kiinduló, kissé elvont eszmefuttatásunkat a jelen ideológiai küzdelmeinek egyik váratlanul, de nem véletlenül hangos frontszakaszán uralkodó helyzet váltotta ki közvetlenül. Az esztétikai, irodalom- és művészetelméleti frontszakaszról van szó. De egyáltalán nem túlzás-e ilyen harcias terminológiával illetni a szépség és az esztétikai nevelés köreit? Őszintén szólva, azok, akiknek feladatuk, hogy a marxista-leninista esztétika, irodalomtudomány és művészetelmélet területén álljanak helyt, szívesen vennék, ha nem kerültek volna az utóbbi viharos hónapok folyamán — akaratlanul, és bizony kelletlenül és viszolyogva — a politikai liarc első soraiba. Szükségük lett volna békésebb, nyugodtabb időkre. Aliután felismerték, hogy milyen nagyok hiányosságaik, szerettek voln;i korunk 5. sz. 473. - 048 lap