Korunk 1965. november [antikvár]

Vezetők és tömegek találkozása Fele időben a pártkongresszus és az 1966-os tervesztendö között külön jelentősége van központ és vidék, vezetők és tömegek, mondhatnók így is: irányítás és megvalósítás találkozásának. A pártnak és államnak mai tartalmát s ennek megfelelőn új nevét is kifejező IX. kongresszus, majd az új alkotmányt szentesítő nemzetgyűlés igazi jelentőségét a szocializmus felépítésének befejezése adta meg: új alapon termett összhang — országos képletben — termelés és szellemiség között a teljes erővel kibontakozó tudományos-műszaki forradalom számára. Ami azonban a konkrét ellenőrzést illeti, ezért el kell jönni a hely színére: a változó, új városokba és falvakba, az üzemekbe és szövetkezetekbe, s itt kell megnézni a termelés összefüggéseit a tudományos intézetekkel, a dokumentációval, a műszakiság mai színvonalával. A Román Kommunista Párt főtitkára és Románia Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnöke november első felében több más vezető személyiséggel együtt Kolozsvár és Máramaros tartomány dolgozóit látogatta meg, s e napok forróságát nemcsak az alkalommal járó, szívből jött ünnepi hangulat adta, hanem egy mindennél időszerűbb belső, demokratikus kapcsolódás is ember és párt, rész és egész, táj és ország, nép és állam között. A közvetlenség éltető áramütését éreztük, a tudomány emberei termékeny eszmecserék során szorosabb viszonyba jutottak a gyárak és mezők napi problémáival. A párt- és államvezetök személyi varázsa ez? Igen: mindnyájunk bizalmából ök képviselik legmagasabb fokon mindnyájunk építő összefogását, az új társadalom egészének alakuló harmóniáját, s jelenlétük saját magunkig hoz közelebb, konkrét helyi munkánkat az országos egészben tudatosítja. A két tartomány nagy napjainak jelentőségét annak köszönhetjük, hogy a párt és állam vezetőinek jelenléte elemi erővel hozta felszínre tömegeink alkotó munkájának új potenciálját: a tudomány termelőerővé válását és a dolgozók megszilárdult szocialista hazafiságát. Két olyan erő ez, mely százezreket ragadott ki a régi polgári világ s a belőle felkísértő lelki maradványok elavult viszonylataiból, az elidegenült munka 1477