Korunk 1995. december [antikvár]

"Senki sem élhet mindenhol" - írja Nietzsche a minden érték átértékelése hevében, "a konkrét ember veszendőbe megy", írja, nem él, hanem fogalmakat alkot, elvont térben létezik, amidőn a tudást akarja, rendszerez, ami által elhomályosítja az egyedi és megismételhetetlen módon létezőt. Tudjuk, tudjuk. Az élet helyébe a szimbólum lép, elterebélyesedik, és már nem áll módunkban észrevenni, hogy eltávozott mögüle az elevenség. Üres bábot éltetünk, jelentésektől kiürült kietlen nyelvvel. Élni tehát mindenekelőtt azt jelenti, otthon lenni, ez nem elérendő cél, hanem kiindulópont, hiszen az otthon nem rajtunk kívül van. Tudjuk, tudjuk.