Korunk 1997. október [antikvár]

Vetési László Keressetek és találtok Ember és egyház egymás keresésében D(éxÍLtL^ L1 aJaiiÁ né^isíí; ^tiíítztÁ Li iafáHo^; zöx^eheíeÁ ?í mz^nyié-taédnéÁéá. <::MLié a^í ^éx, rmnd^aji; éi aLi ^sisi^ iafát; Li a zöx^tiontlí ms^nyiÜaíi^. (MÁTÉ 7:7—8) L tanulmány rendjén e sorok íróp a nagy keresésnek néháni) rejtéli/es arcáról szeretne szólni: a nagy útkeresések titkairól, a hitben bujdosó új vallási iráni/zatokról, az értelmiségről. Bevezetésképpen előre szeretném bocsátani azt is, hogy soraimat egyházainkról, hitünk legmélyebb titkairól, közös dolgainkról olykor kegyetlen őszinteséggel írom, de református lelkészként, minden kereső iránti elfogult szeretettel és tisztelettel minden iránt, ami igaz. Továbbá igyekszem nem használni a mindennapi és az egyházak belső szóhasználatában is igen gyakori szekta, tévelygő, hamis tanító, tévtanító stb. megnevezéseket, hanem lehetőleg mindenütt a keresőkről igyekszem beszélni. Remélem, soraimból kiderül, hogy miért. Továbbá szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az új vallási irányzatokat alapvetően két területre kell osztani. A lassan a történelmi egyházzá válás útjára lépő neoprotestáns kis- vagy szabadegyházak az olykor alapjaiban is hibás és nem mindenben elfogadható teológiai tantételeik, szociális viselkedéskultúrájuk mellett igen hatásos —olykor példamutató — közösségteremtő és integráló erővel rendelkeznek. Mellettük pedig külön értékítélettel kell kezelni az ún. ember- és társadalomellenes vallási csoportokat, a veszélyes közösségeket, tanokat és irányzatokat, amelyek ellen mindenáron és minden eszközzel harcolni kell. Nagy keresésben A nyolcvanas évek elején a szorosabbra húzott nadrágszíjak és korlátozott gondolkodási szabadság idején az egyik megyei napilap szerkesztőségében pártlaphoz nem illő beszélgetésnek voltam tanúja. A repülő csészealjakról és a földön kívüli lényekről volt szó. A munkaközösség két részre szakadt, a ufóhívőkre és hitetlenekre. Szocialista újságírásunknak valóban a magaslatán elhelyezkedő vita volt ez. Amikor már az érvek és bizonyítékok elfogytak, a vita egy szokatlan párbeszédei zárult: — Értsd meg, hogy az embernek hinni kell valamiben — mondta valaki. — Tudod mit? Akkor már inkább Isten — mondta erre a másik.