Korunk 2001. május [antikvár]

A tradíciók alakváltozásai A korszak jellemző tradícióinak feltárása szükséges ahhoz, hogy a valóságközeli és attól egyre távolodó szimbolikus és alternatív művészeti viszontválaszok természetét bemutathassuk. Különböző hagyományok mellőzésére, megszüntetésére és megteremtésére tett kísérletek ütközéseire figyelhetünk az elitkultúra és alternatív kultúra paradigmatikus jelenségei kapcsán. Az ideológiai-politikai és művészeti viszontválaszok pólusainak kijelölésével érzékeltethetjük a különböző életvilág-konstrukciók helyét, értelmezési koordinátáit, valamint a más és más nyilvánossági pozíciókhoz kötődő szimbolikus és alternatív szövegeződések jellegzetességeit. Ez a megértési folyamat olyan konfliktusok feltárását teszi szükségessé, amelyek meghatározták a különböző beszédszituációkat. Azokat a kérdéseket szükséges újrafogalmaznunk saját nézőpontunkkal összefüggésben, amelyek meghatározták a korszak politikatörténeti, társadalom- és kultúrtörténeti aspektusait és az egyéni lét-meghatározottságainkkal kapcsolatos pszichológiai, etikai és esztétikai intencionáltságokat.' Ideológiai-politikai kontextualizációk Habermas hermeneutikai pozícióját elemezve Gadamer kiemeli, hogy a megzavart interszubjektív egyetértést a kommunikatív reflexióban újraalapozza. Arra törekszik, hogy a hamis objektivizmussá idegenedett megismerést visszaállítsa hermeneutikus alapjaira. A nyelvvel való visszaélés leleplezésévé váló ideológiakritikai társadalomelméleti koncepciójának logikáját nem veti el teljesen Gadamer, pusztán az univerzális hermeneutika pozíciójából bírálja Habermast, aki mintegy leszűkítette ezt az értelmezési beállítódást a „cselekvési motívumok" és a „megértett értelem" összehangolásának megfejtésére.^ így mintegy kibővül a Habermas által vázolt értelmezési perspektíva, s nemcsak a gondolkodásnak és a reflexiónak megcsontosodott előítéleteket és társadalmi kiváltságokat megszüntető „kényszermentes dialógusaira", azok lehetőségi feltételeire kell hogy koncentráljunk,^ de mi is hangsúlyozhatjuk Gadamerrel, hogy az észnek és a filozófiának a túlbecsüléséből, illetve az emberi lélek érzelmi motivációinak elhanyagolásából eredendő hiátusok betöltése (mint azt láthattuk Bultmann kapcsán) alapvető elemzési beállítódásként szolgálhat. Hozzágondolva azt, hogy a gadameri hermeneutika univerzalitásigénye nem a minden mindennel való harmonizálás igényét fogja magába - még ha a politikai-uralmi vi- Jelen tanulmány részlet Nyitott kultúra felé című hamarosan megjelenő monográfiámból. Amiben a magyarországi nyilvánossági formák és beszédmódok természetét elemzem az 1950-1989-ig tartó időszakban. Különös tekintettel az ideológiai-politikai textusok és a művészeti viszontválaszok szimbolikájára, ahol az utóbbiak olyan egzisztenciális mintákkal szolgáltak, amelyek lehetővé tették a zárt kultúra fokozatos nyitódását.