Bővebb ismertető
Mándy Iván EGY ESTE
A fotel előtt álltam. Az üres fotel előtt. A derekamat masszíroztam. Tomamutatványokra készülök? Térdhajb'-tás? Szökdécselés? Fejkörzés?
Az előbb még ült valaki a fotelben. Wemer úr a német televíziótól. Tolmácsot is hozott magával. Egy tollas kalapos fiatalembert. Végigvágta magát a díványon. De mindjárt felugrott Mint aki sejti, hogy úgyse maradnak sokáig. A német úr szivarozott és mosolygott Egy dokumentumfilmről beszélt Budapestről szól majd a film, és én írom a forgatókönyvet. Más nem is írhatná.
A tollas kalapos buzgón bólogatott, és többször is megismételte. Először németül, majd magyarul.
- Csakis ön jöhet számításba. Hiszen ön Pest nagy ismerője.
Wemer úr kedélyesen hunyorított. Váratlanul felemelkedett, mint akinek hirtelen dolga támadt. Szövege semmi, de azért a fordító fordított.
- Mindez egyelőre még csak terv, de majd időben értesítjük.
Mintha ezt már többször mondta volna. Egy kulcsfigura kulcsmondata.
Elég hamisan hangzott.
Ki tudja, talán ő is benne van a dologban. Vagy valaki más jelöltje lenne? Talán egy barátja, mit tudom én! Ha kell, síkraszáll érte. Meggyúrja a német urat.
Felém integettek, akárcsak egy távolodó vonat ablakából. A tolmács a kalapját is meglengette. A tollas kalapját.
Leléptek. Egyszerűen leléptek.
A fotel fölé hajoltam. Bele akarok nyomni valakit? Belefojtani?
Hát azért talán mégse lehet így elmenni! Ilyen hanyag
8