Levéltári Közlemények LIV/1-2. [antikvár]

EMBER GYÖZÖ MAGYARORSZÁG KÖZIGAZGATÁSA 1711-1765 Előszóként a tanulmányhoz beszélnem kell létrejöttéről és műfajáról, hogy érthetővé váljék, milyen igények kielégítésére készült, aminél többet senki se várjon tőle. A Magyarország története 10 kötetben című vállalkozás IV. kötete 2. részének egyik fejezete számára írtam. Ez a kötet az 1686—1790 közötti korszakkal, 2. része annak 1711—1765 közötti szakaszával foglalkozik, a kérdéses fejezet e szakasz politikai történetével. Miként a kötet több más szerzőjével, velem is az történt, hogy a kérdéses fejezetet, benne a közigazgatás történetét, többszörösen nagyobb terjedelemben írtam meg, mint amennyit a kötet elbír. Könyörtelenül rövidítenem kellett. Úgy gondolom azonban, hogy a közigazgatásról szóló rész érdemes arra, hogy egészében is közlésre kerüljön. A bécsi udvarban működött nem magyar központi igazgatási szervekről szóló részt már közölte a Történelmi Szemle.1 A közigazgatás magyarországi szerveiről szóló rész közlését a Levéltári Közlemények vállalta, amiért a szerkesztőségnek ezúton is hálás köszönetet mondok. A tanulmány műfaja: szintetikus monográfia. Megfelel ama nagyobb munkám műfajának, amelyet a XVI. és XVII. századi magyarországi közigazgatásról írtam, amely 1946-ban jelent meg. Elsősorban a témára vonatkozó irodalomra támaszkodtam, egyes esetekben ki nem adott levéltári forrásokat is felhasználtam. A szintetikus jellegnek megfelelően a téma fő kérdéseire koncentráltam, a részletekkel nem foglalkozhattam. Arra törekedtem, hogy az ország egész területét, a nem magyar igazgatás alatt álló részeket is, valamint a közigazgatás különböző szintjeit egyaránt figyelembe vegyem. Ez a törekvésem azonban már csak a téma volumenéből és a rá vonatkozó irodalom szegénységéből következőleg is, teljes sikerrel eleve nem járhatott. Haszontalannak talán így sem bizonyult. Rendek és az uralkodó hatalmi eszközei A rendi dualizmus időszakában, az uralkodói hatalom és a rendiség között váltakozó sikerrel folyó küzdelemben, a rendek legerősebb fegyvere Európában mindenütt az országgyűlés volt, elsősorban azáltal, hogy az uralkodó számára a hadiadót az országgyűlésen ajánlották meg. lA Habsburg-birodalom központi kormányszervei 1711-1765. Történelmi Szemle. 1972. 2-3.