Levéltári közlemények XLIII/1-2 [antikvár]

Részlet: A CSALÁDÜLÉS A nemesi birtokos családok közös ügyeik intézésére feltehetőleg már a XVI— XVII. században tartottak összejöveteleket. Ezek a gyűlések azonban még nem rendelkeztek állandó szervezettel. A XVIII. század közepén, a birtokigazgatási apparátus teljes kiépülésének idején, jelent meg a családülés (congregatio familiae, concur-sus familiae, Familienversammlung), mint a nemesi birtokos családi magánigazgatás egyik szerve.* Családülést kizárólag a feudális uralkodó osztály részét képező főnemesi és nemesi birtokos családok tartottak. Polgárcsaládok vagy birtoktalan nemesi családok üléseiről nincsenek adataim. A családülések szervezetének és működésének legfontosabb forrása a családülési jegyzőkönyv. Családülési jegyzőkönyvet a XVIII. század közepétől vezettek a családok. Az első ismert jegyzőkönyv, a Csáky család biharpüspöki családülésének jegyzőkönyve, 1745 októberéből való.1 A jegyzőkönyvek nyelve a reformkorig latin vagy német, attól kezdve magyar. A jegyzőkönyvet általában egész oldalasan vezették, kivéve a Bánffy család jegyzőkönyveit, melyekbe kéthasábosan írtak: balról a tárgyat, jobbról a végzést.2 A családülési jegyzőkönyvet kezdetben valamelyik családtag vezette. A XVIII. század végétől találkozunk külön jegyzőkönyvvezetővel („vicegerens"3). Vezethette a jegyzőkönyvet a családigazgató titkára, írnoka,4 vagy a család levéltárnoka5. Előfordult, hogy a jegyzőkönyvvezető ügyeket is referált a családülésen.6 Barna * A magánigazgatás az igazgatásnak — a közigazgatással szemben — az az ágazata, amely magánjogilag összekapcsolt emberi közösségek (vállalat, család, földbirtok stb.) ügyeit szabályozza és intézi. Az igazgatási szerv olyan meghatározott szervezetű alakulat, mely hatáskörébe és illetékességébe tartozó ügyeket intéz és működése során iratokat hoz létre. Ilyen értelemben beszélek a családi magánigazgatásról, illetve annak egyik igazgatási szervéről, a családülésről. A családülés vizsgálata néhány egyéb, levéltárelméleti, a családi levéltárak szerkezetére vonatkozó kérdést is felvet, melyekkel e helyütt nem foglalkozom. Későbbi időpontban visszatérek rájuk. 1 OL P 74. Fasc. 39. No 1. — A továbbiakban szereplő jelzetek mind az Országos Levéltárból származnak. 2 P 14. 4. tétel, 1797. ápr. 26. 3 P 92. Fasc. 56. Enyicke (Abaúj m.), 1787. júl. 16. 4 P 14. 4. tétel, 1798. jan. 12. 5 P 418. Fasc. P. No 17. Szarvas (Békés m.), 1838. máj. 21. A Harruckern család levéltárnoka, Röth Ignác, vezette a jegyzőkönyvet. A Harruckern család Ferenc Domokossal kihalt, a birtokokat 1798-ban felosztották a lányági örökösök között. Harruckern Jozefát Károlyi Antal (1732—1791) vette el. (Bakács István: A Károlyi család nemzetségi és fóti levéltára, Bp. 1965. Levéltári leltárak 33. sz., 5. és 265. 1.) A tanulmányban a továbbiak során az örökösök gyűlése, az általuk használt egykorú elnevezés szerint, a „Harruckern család ülése"-ként szerepel. 6 P 14. 4. tétel, 1798. ápr. 30. Kováts János írnok pl. jelentette, hogy az egyik családtag befizette részét a közös fundus pénztárába.