Levéltári közlemények XLVI/1-2. [antikvár]

1 A MAGYAR SZOCIALISTA LEVÉLTÁRÜGY HUSZONÖT ÉVE A magyar szocialista levéltárügy alapjait megteremtő 1950. évi 29. sz. tvr. megjelenésének 25. évfordulója alkalmából a Kulturális Minisztérium Levéltári Igazgatósága 1975. június 3-án ünnepi ülésszakot rendezett Szekszárdon. Az ülésszakon 3 előadás hangzott el: Varga Jánosnak, a Levéltári Igazgatóság vezetőjének, Ember Győzőnek, az Országos Levéltár főigazgatójának és Kanyar Józsefnek, a Somogy megyei Levéltár igazgatójának részéről. A következőkben Varga János és Kanyar József előadását közöljük — az Ember Győzőnek a Magyar Országos Levéltár 1950 és 1975 közötti fejlődését ismertető előadásában foglaltak — bővebb formában — előadónak „Az Országos Levéltár száz éve" c., folyóiratunk jelen számában közölt tanulmányában, annak megfelelő részében olvashatók. Külön közlésük itt ezért nem volt indokolt. SZOCIALISTA LEVÉLTÁRÜGYÜNK NEGYEDSZÁZADA Hamarosan huszonöt éve lesz annak, hogy napvilágot látott az 1950: 29. sz. törvényerejű rendelet. E jogszabályt méltán tartjuk akként nyilván, mint amely megvetette a szocialista levéltárügy alapjait, egyszersmind körvonalazta e levéltárügy szocialista fejlődésének irányát. Létrejöttére azoknak a változásoknak következtében kerülhetett sor, amelyek országunkban a fordulat évéből és tényéből eredően mentek végbe, amelyek folytán a munkásosztály vezetésével hazánkban is megkezdődhetett a szocializmus építésének munkája. A negyedszázada kibocsátott rendelet jelentősége elvileg éppen abban áll, hogy a levéltárügyet nem elszigetelt kérdésnek tekintette és szabályozta, hanem társadalmi ügyként kezelte, egy egységes társadalom kialakításának perspektívájába állította, funkcióját pedig ennek megfelelően igyekezett meghatározni. Számos elképzelése persze menetközben irreálisnak bizonyult. Egynémely előírása általános fejlődésünk objektív összetevői folytán nem valósulhatott meg. Alapelvei azonban ma is helytállóak, a bennük kifejeződő tendencia nem veszített érvényességéből. Részletein túlléphetett a történelem, koncepciójának lényegét azonban nem kezdte ki az idő. E koncepció abban foglalható össze, hogy a levéltárügyet a társadalom egészének szolgálatába kell állítani, a levéltári anyag kezelésében pedig e szolgálat hatékonyságát leginkább biztosító, egységes elvek érvényesítendők. Ezen elvek megválasztásában, realizálásuk módjainak kidolgozásában természetesen továbbfejlesztettük az 1950-es rendezést. E továbbfejlesztés azonban nem az alapkoncepció megtagadásával, hanem — a részletek korrigálása mellett — tartalmának szélesítésével ment végbe. Az irány, amelyben haladtunk és a jövőben is haladni kívánunk, nem ellentétes, hanem azonos az 1950-es szabályozás szellemével. Mindenek előtt ezért illő, hogy e jubileumon visszatekintsünk reá. 1*