Levéltári közlemények XXV. [antikvár]

A LEVÉLTÁRI KÖZLEMÉNYEK ÚJ FELADATAI Hosszú szünet után jelenik meg újra a magyar levéltárosok folyóirata, a Levéltári Közlemények. Legutóbbi kötete 1946-ban hagyta el a sajtót Dolgozó népünk a Szovjetunió segítségével már szabad volt akkor, ami minden vonatkozásban döntő változást jelentett, de a felszabadulás révén lehetővé vált fejlődésnek, egész életünk gyökeres átalakulásának még csak kezdetén álltunk, a régi rendszer teljes felszámolása még nem történt meg, hatása több vonatkozásban még továbbra is érvényesült. Megkezdődött az új gazdasági és társadalmi rendnek, az új termelési viszonyoknak a kialakulása, amit nyomon követett az új alapnak megfelelő, annak erősítésére és védelmére hivatott új felépítménynek a kibontakozása. A felépítmény fejlődése azonban több téren, elsősorban a kultúra terén, lassúbb ütemben haladt előre, mint az alapé. így volt ez a magyar levéltárügy területén is. A felszabadulás döntő változást hozott a magyar levéltárügy számára is. Ez a változás, bár következményei a fejlődést akadályozó és nehezítő különböző tényezők fokozatos megszűnte után csak később érvényesültek, a felszabadulás után nyomban bekövetkezett, annak közvetlen eredménye volt. Lényegében azt jelentette, hogy a magyar levéltárak immár nem a kizsákmányoló uralkodó osztályok, hanem a dolgozó nép érdekeit szolgálni lettek hivatottak. Legszembeszökőbben ez a változás az Országos Levéltárban jelentkezett, ahol megszűntek a nemesség, előnév és címer használata jogosultságának igazolásával járó munkák, amelyek a tudományos dolgozók munkaidejének legnagyobb részét igénybevették s akadályozták a levéltári feladatok megoldását. De végeztek nemességigazolással kapcsolatos munkát a törvényhatósági levéltárak dolgozói is, akiket — szinte kivétel nélkül — ¦elsősorban a rájuk kényszerített, a levéltárakkal semmiféle kapcsolatban nem álló közigazgatási feladatok akadályoztak meg hivatásuk teljesítésében. A nemességigazolás nyűgétől ők is nyomban a felszabadulás után megszabadultak, s ha nem levéltári jellegű közigazgatási munkát egyes helyeken átmenetileg még végezniök kellett is, lényeges különbséget jelentett, hogy immár nem a kizsákmányoló osztályok hatalmi szervezetét, hanem a dolgozó nép kezébe került államhatalmat szolgálták ezzel. Az új helyzet levéltáraink és levéltárosaink számára új lehetőségeket teremtett, ezek azonban csak fokozatosan váltak valóra. A Levéltári Közlemények felszabadulás utáni két kötete még nem mutatja, hogy e lehetőségeket felismertük és élni tudtunk velük. Nemcsak azért, mert a két kötet cikkei és tanulmányai nagyrészt még a felszabadulás előtt készültek, a szerkesztőség tartalékfiókjából kerültek kiadásra, hanem főleg azért, mert — s ezt őszintén be kell ismernünk mindannyiunknak, akik akkor levéltárosok voltunk — nem ismertük fel őket és így nem is tudtunk élni velük. Gazdasági és társadalmi viszonyaink további fejlődése, alapnak és a*