Levéltári közlemények XXXVI. 1-2. szám [antikvár]

A MAGYAR LEVÉLTÁRÜGY NÉHÁNY IDŐSZERŰ KÉRDÉSE* Kedves Hallgatóim! Hölgyeim és Uraim! Négy évvel ezelőtt volt szerencsém ismertetni itt, e helyen a magyar levéltárügy szervezetét, a magyar levéltárakban folyó munkát. Előadásom meg is jelent a Der Archivar című folyóirat 1963. évi áprilisi számában. Ezért azt, amit négy évvel ezelőtt mondtam, most itt megismételni nem fogom. Ennek az előadásnak azt a címet lehetne adni, hogy milyen problémák merültek fel a magyar állami levéltárakban az elmúlt négy évben, s hogyan oldottuk meg, helyesebben milyen elvi alapokon akarjuk megoldani ezeket a problémákat. E megoldható problémák közül egy központi országos fondnyilvántartás felállításának a szükségessége már régebben felmerült. Úgy érezzük, hogy belátható időn belül lehetővé kell tennünk, hogy Budapesten, a Levéltárak Országos Központjában a tudományos kutatók egy, az ország egész levéltári anyagára vonatkozó nyilvántartást kaphassanak, (amit egyébként az érvényben levő levéltári törvény elő is ír). Ennek a nyilvántartásnak az alapja az egyes levéltárakban eddig elkészült alapleltárak, repertóriumok kell hogy legyenek, melyekhez most megfelelő mutatókat, egyéb segédleteket kell készíteni. Most úgy látjuk, hogy a kapcsolatos személyi és egyéb feladatok megértek arra, hogy ezeknek a feladatoknak szervezését, intézését egy külön csoportra bízzuk. Ugyanez a csoport kapja feladatul szaklapjaink szerkesztését, központi kiadványaink irányítását és a szaklapjainkkal, kiadványainkkal járó nem csekély adminisztratív teendőket. A csoport vezetésére megtaláltuk a megfelelő vezetőt és a Levéltári Központ épületének megnagyobbodása folytán az elhelyezés lehetőségét is. El kell mondanom, hogy a Központi Gazdasági Levéltárat 1962. január 1-vel megszüntettük. E levéltár feladatának egy részét az Országos Levéltár gazdasági osztálya, illetve Népi Demokratikus Osztálya vette át, más részét a Fővárosi Levéltár. Ami a gazdasági szervek folyamatosan keletkező anyagát illeti, arról általában egyre inkább az a vélemény alakult ki nálunk, hogy a nagyobb üzemek és vállalatok leghelyesebb, ha saját levéltárat állítanak fe' és ezeket a gazdasági levéltárakat az állami levéltárak csak ellenőrzik. Egy érdekes kérdés levéltáraink személyi ellátottsága és a személyzet szakmai minősítése: az, hogy hányan dolgoznak egy levéltárban és milyen kvalifi- * Előadás a marburgi. Levéltárosképző Iskolán 1965 májusában. 1*