Lymbus 2010 [antikvár]

Kovács Zsuzsa Szent Vilma magyar királyné legendájának 16. századi adaptációja: história a lengyel királynéról „A felséges lengyel királyné históriája, akit kétszer küldtek igaztalanul a rengetegbe, hogy megöljék, s ott sok éven át füvekkel táplálkozott, míg végül három nagy király színe előtt felismerték, és megvigasztalódva tért vissza a férjéhez" címet viselő nyomtatvány egyetlen ismert példányát a milánói Biblioteca Trivul-ziana őrzi.' A kis méretű, 10x15 cm-es, 12 számozatlan lapból álló, címlapján fametszettel díszített, nyomda és évszám megjelölése nélküli kiadványt Santoro katalógusa a 16. századra datálja.^ A nyomtatvánnyal Jan Slaski,' majd Marcello Piacentini^ foglalkozott érdemben. Két különböző aspektusból vizsgálták. Slaski megkísérelte felderíteni, hogy a regényes elbeszélésnek mi lehet a történeti alapja. Megpróbálta azonosítani a históriában a lengyelek keresztény hitre térítése kapcsán említett személyeket („Giovanne" narbonne-i püspököt, a későbbi „Honorio" pápát, „Lothario" lengyel és „Henrico" angol királyt) és rekonstruálni, milyen történelmi eseményre vonatkozhat a história végén a pogányok elleni harccal összefüggésben elmesélt budai királytalálkozó. Arra a következtetésre jutott, hogy a történet valószínűleg 12. századi történelmi figurák, illetve események emlékét őrzi zavaros formában, egy Európa-szerte elterjedt mesemotívummal ötvözve.' Feltételezése szerint a rörténetbeli szereplők valójában II. Honorius pápa (aki azonban nem volt narbonne-i püspök), III. Lothar von Supplinburg német király (aki azonban nem volt lengyel és nem volt angol felesége), és I. Henrik angol király (akinek azonban csak egy Guglielmo nevű fiáról tudunk, Guglielma nevű lányáról, aki e históriának a főhőse, nem), akik mind a 12. század első felében éltek; a budai királytalálkozó pedig a 12. század végi keresztes hadjárattal állhat összefüggésben (amikor azonban az említett szereplők már nem éltek). A történelmi alapokra vonatkozó hipotézis meglehetősen bizonytalan, maga Slaski is kétségei kifejezésével zárta tanulmányát. Piacentini ezzel szemben a históriában előforduló neveknek, történelmi figuráknak kevés jelentőséget tulajdonítva azt vizsgálta, hogy a mű milyen elbeszé-lő-hagyományt követ. A történet egy rendkívül népszerű mesemotívumra épül, az ártatlanul üldözött nő, ezen belül a sógora által üldözött nő meséjére, melynek számtalan variánsa ismeretes. A motívum középkori feldolgozásait összegyűjtő és rendszerező Adolf Mussafia,"" majd Axel Gábriel Wallensköld^ és a motívum Milano, Biblioteca Trivulziana, Rari L 859. Santoro, 1964. 76. Slaski, 1969. Piacentini, 2005. Sárközy Péternek köszönöm, hogy felhívta figyelmemet a tanulmányra. Vö. Aarne-Thompson, 1961. 712. sz., Crescentia története. Mussafia, 1865. 663. Wallensköld, 1907. 51.