Magyar Könyvszemle 1905. január-márczius [antikvár]

Részlet: BÁTHORY ANDRÁS B. PÜSPÖK KÖNYVTÁRA. Dr. Veress Endrétől. (Négy hasonmással a szövegben.) I. Midőn somlyai Báthory István Isten kegyelméből Lengyelország királyi trónjára jutott és 1576 elején erdélyi fejedelmi székét Kristóf bátyjának engedte át, négy apátlan unokaöcscsét hagyta magára Erdélyországban, néhai András bátyja fiait: Istvánt és Gábort, kik már önálló, felnőtt ifjú emberek voltak, meg Boldizsárt és Andrást, kik még javában tanultak. És sajátságos, hogy míg a legidősebb s a legifjabb megmaradt az ősi katholikus valláson, a két közbülsőt maga a király nevezte eretneknek, s így valószínűleg anyjuk vallásán: lutheránusok voltak. De azért még csak el sem szigetelték őket egymástól, s mindössze annyit tettek, hogy Andrást ritkábban eresztették látogatóba a gyalui várba, hol kálvinista nagynénjök, a fejedelemasszony tartózkodott leányával Báthory Grizeldisszel, az ő kis unokahúgával. Ritkábban látták azonban édes anyjukat, a 13 év óta özvegy Maylád Margitot, nem lutheránus volta miatt, hanem mert a Báthory-ház feje és esze: István király veszedelmesnek tudta asszonyos befolyását fiaira; ép úgy, mint annak a léha életnek hatását, mely a kis fogarasi várkastélyban folyt. Mikor aztán Boldizsár, a vitézkedő katonás »úrfi« a fejérvári udvarba került lovászok és csatlósok, drabantok és lovasok közé, hogy a vitézi életre kiképezzék, András egyedül maradt az ő gyóntatójával és könyveivel, melyekbe úgy el-elmerült, hogy sokszor sem a vadászat ingere, sem egy-egy udvari mulatság varázsa el nem csalta mellőlük. Ez korán feltűnt környezetének, s értesülvén róla királyi nagybátyja is, magához hozatta és ezzel szerencsésen megszűnt rendszertelen nevelése s irány nélküli kiképeztetése.