Magyar Könyvszemle 1980/3. [antikvár]

BORSA GEDEON Az első, aranyfestékkel készült nyomtatvány és annak magyar vonatkozá ' Magyar Nemzeti Galéria Könyvtára Budapest RevízifO^^ »fL0047118s A könyvtörténetileg rendkívül jelentős Herzog August üiöiiotneR ^wolIen-büttel, NSZK) gondozásában jelenik meg a Woífenbütteler Notizen zur Buch-geschichte c. folyóirat, amely 1979. évi szeptemberi számában^ közölte Dr. Claus W. Gerhardt (Darmstadt) felhívását. Ebben arra kérte a szakembereket, hogy az arany- és ezüstfestékkel készült régi nyomtatványokra, ill. az azokra vonatkozó adatokra hívják fel figyelmét, ugyanis Gerhardt a nyomdai eljárások történetének kézikönyvét írja.^ Említett közlésében arról tudósított, hogy az általa ismert első, aranyfestékkel előállított nyomtatvány a korábbi szakirodalomtól eltérően nem Brhard Ratdolt 1482. évi velencei Euclides-kiadásá-ban található, hanem Johannes Brenz Auslegung der Evangelien c. művének jóval később, 1556-ban Frankfurt a.M.-ban készült és Drezdában őrzött díszkiadású példányában.^ Gerhardt mind az említett felhívásában, mind a velem ezt követően folytatott levelezésében — a régi szakirodalom alapján^ — kifejtette az arany-nyomás válfajait. Ezek szerint ebből kizárandó az aranyfüstlemez felragasztásával készült megoldás. A szorosabb értelembe vett arany-, ill. ezüsthyomás valódi (vagy nem valódi) fémpor felhasználásával történt, amelynek két változata is lehetséges. Az egyik megoldás esetében a fémport elkeverték a kenőében, és így az — a fekete nyomdafesték módjára — a szedés ólombetűiről került a sajtó segítségével a papírra vagy a hártyára. A másik technika szerint a megfestékezendő felületet minél világosabb, lehetőleg színtelen ragadós anyaggal nyomták meg a szedés felhasználásával, majd arra hintették a fémport, ahogy ezt a kézírás tintájával a száradás gyorsítása végett egykor a porzóval tették. Az így a papírra, ill. a hártyára ragadt fémpor alkotta tehát a szorosabb értelembe vett aranynyomás másik válfaját. A közelmúlt szakirodalma nem tett ilyen finom megkülönböztetést. Az ,,arannyal nyomtatás" általános kifejezésébe ugyanis mindhárom fenti megoldás — tehát a ragasztott laparany is — beleértetődött. Ennek tudható be, 1IV. évf. 2. sz. 54. 1. "Geschichte der Druckverfaliren címmel, amelynek I—III. kötete már 1974—1978 között megjelent, míg az utolsó, negyedik kötet sajtó alatt áll. ^ Index Aureliensis 124.554. ^ Moxon, Joseph: Mechanic exercises on the whole art of printing. London 1683—1684, 301 — 302. — Beun, Maroelin Aimé: Manuel pratique . . . de la typoqraphie. Paris 1825, 187-188. így pl. Haebleb, Konrád: Handbuch der Inkunabelkunde. Leipzig 1925, 109. — schottenloheb, Karli Die Uturgischen Druckwerke Erhard Ratdolts aus Augsburg. Mainz 1922, VI. lapon arany nyomatú reprodukcióval. 1 Magyar Könyvszemle 20047118