Magyar Könyvszemle 1994/2. [antikvár]

Részlet a könyvből: "ERDŐ PÉTER A középkori officiálisi bíráskodás írott emlékei Lengyelországban és Magyarországon L A kérdés körülhatárolása A középkori egyházi bíráskodás intézményeinek történetében jelentős különbségről szokás beszélni a püspök nevében és a hatalmával eljáró officiálisi bíróságok Európa sok országában — így Lengyelországban is — elterjedt „tipikus" formája és az ennek megfelelő magyarországi egyházi törvényszék, a „vikáriusi bíróság" között. Ugyanakkor több szerző hangsúlyozza, hogy e tekintetben a hazai helyzet az itáliai gyakorlathoz hasonlított, hiszen ott is a vicarius generális bíráskodott a püspök nevében, nem pedig külön e célra kinevezett officialis.1 Ezeknek a bíróságoknak a kifejlődésében jelentős szerepük volt a pápai legátusoknak és a hazánkban működő számos olasz kánonjogásznak. Ezért kézenfekvőnek tűnhet a magyar vikariátusok jellegzetes arculatát az olasz hatásnak tulajdonítani. Újabb intézmény történeti összehasonlítások differenciáltabb képet tesznek lehetővé az európai officialátusokról. Kitűnt például, hogy a magyar vikariátusok és a lengyel officialátusok a középkor végére nagyonis hasonló intézménnyé fejlődtek. Mindkettő élén — függetlenül a különböző elnevezésektől — olyan személy állt, aki egyszerre volt a püspök egyházi közigazgatási ügyekben illetékes általános helynöke és a püspök nevében eljáró állandó bíró. Ugyanakkor világossá vált, hogy nem csupán Itáliában és Magyarországon szerepelt elsősorban vikárius néven az egyházmegyei bíróság vezetője, hanem például Spanyolország és Portugália területén is..."