Magyar Könyvszemle 2004/4. [antikvár]

II. Orbán pápának 1096-ban az újonnan tróra lépett Kálmán királyhoz küldött levele közfelfogás szerint jelentős, de nem azonnali befolyást gyakorolt a magyar király politikájára. Megítélésük szerint a levél utóbb hatással volt Kálmán meghagyásából Hartvik püspöktől készített Szent István életrajzra is, de nem Orbán, hanem már a következő pápa idején. Orbán súlyos sérelemként előadja, hogy a magyarok már az előző király (ti. László) idején a levélben igen keményen bírált, "tolvajnak és rablónak" nevezett Wibert (= III. Kelemen) ravennai ellenpápa, tőihez csatlakoztak. Orbán ezért felszólítja Kálmánt, hogy a Wiberttel és IV. Henrikkel szakítva, térjenek meg törtvényes pápához. A levél emlékezteti Kálmánt az első keresztény magyar király, a "boldog emlékű" István törvényes pápák iránti hűségére, felszólítja az ő példájának követésére, s megígéri: ha Kálmán szakít az ellenpápával és István nyomdokába lépve, odaadó híve lesz a törvényes pápának, akkor is megkapja az egyháztól, ami "tisztességet és méltóságot" István annak idején kiérdemelt.Kétségtelen, hogy számunkra ismert elvi álláspontot Kálmán nem fejtett ki Orbán életében. Van azonban tudomásunk Kálmánnak, illetve az esztergomi érdeknek 1099 júniusában olyan eljárásról, amely világosan mutatja a magyar királynak és környezetnének nem gregoriánus (vagy antigregoriánus) alapállását és egyházpolitikáját szinte pontosan a 11-12. század fordulóján.