Magyar Könyvszemle 2008/1-4. [antikvár]

V. ECSEDY JUDIT A gályarab-per propagandakiadványai - tipográfiai szempontból Könyvtári állományból törölve Amikor a főurak körében szerveződő fegyveres felkelés terve elbukott, a hatalom megindította a politikai jellegű perek majd fél évtizedes sorozatát. A három szervező főúr. Zrínyi Péter, Nádasdy Ferenc és Frangepán Ferenc kivégzését (1671) követően elkezdődtek a protestáns prédikátorok elleni tanúkihallgatások, majd a perek. Az a per, amelyben a protestáns prédikátorokat gályarabságra ítélték, 1674. március 5-én kezdődött Pozsonyban, és két hónapig tartott. A jegyzökönyvet 1674. április 30-án zárta le Szelepcsényi György esztergomi érsek aláírása és pecsétje. Ezt a pert a hatalom az előző évi, 1673. szeptember 25-én indított, és kellően be nem végzett per folytatásának tekintette. A per jegyzőkönyvébe bizonyítékként levelek, valójában röpiratok is bekerültek. Ezek között volt Bethlen János 1670. október 14-i levele, amelyet 1671-re datálva illesztettek a periratok közé. Bemásolták a periratokba Apafi Mihály fejedelem két levelét 1672. április 25-ről: egyik a helvét köztársasághoz, a másik a francia királynak szólt. Ezek viszont korábbra datálva, 1671. március 18-i keltezéssel kerültek be, és nem Apafi, hanem Kovásznál Péter erdélyi református püspök neve alatt.' Bekerültek még a periratokba a vádlottak külországba írt segélykérő levelei, amelyeket a jegyzőkönyv szintén (az 1673-ban elhunyt) Kovásznál Péter müvének tekinti. A legnevezetesebb Vitnyédi István két levele, amelyeket döntő bizonyítékként csatoltak a vádirathoz. E két utóbbi annyiban különbözik a periratba került többi levéltől (röpirattól), hogy nyomtatott változataik is fennmaradtak. E dolgozat célja a pert kísérő nyomtatványok tipográfiai elemzése. Elsőként ezt a két említett, Vitnyédi aláírását viselő nyomtatott levelet vizsgáljuk, amelyeket ma a történet- és irodalomtudomány szinte egyöntetűen olyan koholmánynak tart, amelyeknek kézzel írott eredetije sohasem volt. Mindkettőnek a célja kétségkívül a vádak kézzelfoghatóvá tétele, a bizonyíték erősítése volt, és ugyanezt a célt szolgálta az is, hogy Copia címen mindkettő nyomtatványként került nyilvánosságra. A „gályarab-per" idején, a nyomtatott levelek állítólagos írója, Vitnyédi István már nem élt (1670 februárjában meghalt), az egyik levél címzettje, Keczer Ambrus sárosi nemes pedig éppen útban Pozsonyba, az idézésre menet halt meg 1671-ben. Maga Vitnyédi személye, vagy a vele való kapcsolat ' S. Varga Katalin: Vitetnek !télőszékre Az 1674-es gályarabper jegyzökönyve. Pozsony, 2002. 22.