Bővebb ismertető
MAGYAR MÚZSAPENTEK IMREA szó útja" a folyóiratokbanNyilván - az irodalmi szó útjáról van szó, vagy irodalmi szóvá akarni váló szavak érdekelnek bennünket. Nos, ennek a kísérleti labornak" az egyik - mondhatnám meghatározó - eszköze a folyóirat. Nem mennék bele a történeti visszatekintésbe, hisz ezt az irodalomtudomány eredményesen és részletesen feldolgozta. Számunkra itt és most a jelen kérdései érdekesek. Mikor jön létre egy folyóirat ma, mitől működik, meddig, és mikor és miért szűnik meg? Mikor vált profilt? A helyzet - enyhén szólva - talányos. Kevés a szakirodalom, s mindenkit csak a végeredmény érdekel: jó művek, jó szavak jönnek-e ki az illető műhelyből, van-e érvényessége, indokoltsága a közléseinek, hozzá tesz-e valamit az egyetemes irodalmi korpuszhoz? Tallózásaim közepette mégis találtam egy érdekes szöveget, Takáts József írását, a Litera 2004-es júniusi felületén/roJaZ-mi folyóiratok kortárs kánonai címmel. Ebből idézek bevezető mutatványt, ami a kérdésfeltevéshez elegendőnek látszik. S a későbbiekben reagálok is egy-két felvetésére.Gyakran elhangzó kijelentés, hogy túlzottan sok irodahni folyóirat van, ami nehézzé teszi a tájékozódást az olvasók számára, s túlzott terhet jelent az állam kulturális költségvetésének. Néhány évvel ezelőtt, amikor a NKA Folyóiratkiadási Kollégiumának voltam az egyik kurátora, ezen intézmény vezetése előbb azt vetette fel, meg kellene szavazni, melyik a 10 legjobb irodalmi folyóirat, s csak azokat támogatni, később pedig azt, hogy ki kellene egy folyóiratot emelni a többi közül, mint nemzeti intézményt. Csakhogy a kuratórium tagjai egészen biztosan nem tudtak volna megegyezésre jutni sem abban, hogy melyik a legjobb, sem abban, melyik a tíz legjobb folyóirat. Bár valamennyien többé-kevésbé elismert szakmabeliek voltunk, az irodalommal és intézményeinek mai jelentőségével kapcsolatos nézeteink szélsőségesen eltértek. Ha történetesen nekem is össze kellett vokia állítanom egy 10-es listát, köimyen lehet, hogy azon egy folyóirat sem szerepelt volna némely kollégám listájáról. Talán érdekes kérdés, miért -és milyen kulturális mintázatok szerint - térnek el ilyen nagy mértékben az irodalom szereplőinek a véleményei?Lehetséges, hogy sok folyóirat van, ám ezek kulturális súlya nagyon különböző. Az alábbiakban megpróbálom végiggondolni, hogyan is nézhet ki az irodahni folyóiratok láthatatlan hierarchiája. Azért láthatatlan e hierarchia, mert - amint már vagy tíz éve egyszer szóvá tettem - nincs nyilvános kritikai beszéd az irodalmi folyóiratokról tudtommal egyetlen elemzés sem készült arról például, mit jelentett 1989 táján az újak belépése az irodalmi folyóiratok mezőjébe Hogyan lehetséges, hogy ezekről a végte-
Sztanó László nyelvész, művelődéstörténész és műfordító, tudományos és ismeretterjesztő könyveken kívül, verseit, novelláit és esszéit irodalmi folyóiratok publikálták. A Sötét hajnal az első regénye.
A balatonfüredi nemzetközi Salvatore Quasimodo Költőversenyen különdíjat és háromszor oklevelet kaptam. Olasz költőket fordítok magyarra, továbbá magyar költőket és művelődéstörténeti munkákat olaszra. Költőként a legszemélyesebb líra művelőjének tudom magam, nyelvészként kérlelhetetlen logikájú elméletekkel és nyelvi modellekkel foglalkoztam, legutóbbi kutatási témám a nemzeti sztereotípiák társadalomlélektana és története. Megint csak lélektan és forrásértelmezés, beleérzés és objektivitás.
Ami a lélektani thrillert illeti, a téma és a műfaj lehet teljesen más, én, a szerző ugyanaz vagyok. Bármennyire jól hangzana az ellenkezője, hivatásszerűen nem foglalkozom sem lélektannal, sem kriminalisztikával, semmiféle módon nem vagyok járatos a bűnözés köreiben (még alkalmi megfigyelőként sem), minden jel szerint nem szenvedek a pszichózis vagy a neurózis semmilyen fajtájában (bár arcmemóriám nem a legjobb, és vannak pocsék időszakaim), és nem kötődöm különösképpen Amerikához, mely regényem egyik színhelye. Ezzel szemben Budapesten élek (a másik színhely), és szert tettem komoly kórházi tapasztalatra is, bár az orvosokat és a személyzetet tekintve ez csupa pozitívum: semmiféle Horgass Antalok, ellenkezőleg.
Az én Horgass Antaljaimmal közönséges, silány kiadásban másutt akadtam össze. Stacy Wyatt sorsa, ha eltekintünk múltjától és pszichózisától, a lényeget nézve egy kicsit az enyém is, mint annyi más emberé. (Hozzáteszem: szakállas kiadásban, ha ez számít, minthogy boldog férj és két gyerek apja vagyok, bár ebből nem kanyarítok ideológiai kérdést.) És a számtalan Edwin Pierce sem teljesen idegen tőlem, ismerek kvázi Harold Jenkinseket, Horgass Zsófiákat és társaikat. Ők mind én vagyok, mi vagyunk, ti vagytok. Csodálkoznék, ha az elmémben megszülető történetek valamilyen formában nem esnének meg a valóságban, holott elvileg minden további nélkül megeshetnek.
Fotó: Burger Barna
Az Athenaeum Kiadónál megjelent művei:
Sötét hajnal (2013)