Módszertani Műhely 1980/2 [antikvár]

Részlet a műből: Losonczi Ágnes AZ ÉLETTÖREKVÉSEK ÉS AZ ISMERETTERJESZTÉS Készek a termek, a fotelek várják a hallgatókat, készek a központban, bizottságokkal kialakított előadásblokkok, készen várják a felkérést a felkészült előadók, hogy beüljön a közönség a kényelmes fotelekbe, a kellemesen berendezett termekbe - és az emberek nem jönnek be. Pénz, szervezet, erőfeszítés, keretek és lehetőségek mintha minden rendelkezésre állana, sőt még több kell: pénz, terem, előadó stb., csak valami nem megy, vagy nem megy igazán. -Közömbösség? Értetlenség? Az anyagi világ felülkerekedése az értelem igénye fölé? A technika dominálja a szellemet? Válaszok, amelyek a részt magyarázzák, az egészet nem, és azzal az előnnyel rendelkeznek, hogy kényelmesebb a világra háritani a bajt, mint a szervezetnek vagy az embereknek önmagukkal szembenézni. A valódi szembenézés esetleg kockáztathatja a bejáratott utak kényelmes üresjáratainak menetét, kockáztathatja a megszokottság berögzültségét, és nehezen járható uj ösvények kitaposására kényszerítene, ami nemcsak fárasztó, de az eredménye sem előre biztosított. Kevés dolog változott annyit a mi időnkben, mint az emberek életvitele egy oldalon, a felhalmozott ismeretek-tudások társadalmi szerkezete a másik oldalon, és e kettő viszonya egymáshoz. S vajon azok a szervezetek, amelyek hivatásszerűen egymáshoz közelitik - vagy egymásba építenék - e kettőt, ténylegesen tisztában vannak-e a változás minőségével a viszony tartalmának és metódusának változtatási szükségével. Ha igen, akkor pontosabban meg kell ismerni mi az ami van; ha már meg van a felismerés, sürgetni csak a cselekvést kell; ha a cselekvés elindul, figyelni a hatást;