Módszertani Műhely 1982/1. [antikvár]

Jakab Zoltán ISMERETTERJESZTÉS, KÖZMŰVELŐDÉS ES AZ ELEKTRONIKUS KÖZLÉS FORRADALMA - NÁLUNK Vajon van-e annyiféle emberi arckifejezés, ahányféleképp az elmúlt száz év során Európában értékelték és megítélték már a tömegoktatás, a népmüvelés és közművelődés mindenkori állapotát és kilátásait? Talán még az utóbbi harminc esztendőt sem lenne könnyű mimikára lefordítani. S ha mostanság azokat figyeljük, akik néhány évtizeddel előre próbálnak látni, egyikük-másikuk arcán mintha már csak egyféle érzés látszódna - a döbbent csalódottság hitetlenkedő, torz mosolya. Coombs, a hatvanas évek második felében készített helyzetjelentésében igy irta le az iskolai oktatás és az igények strukturális eltéréseit. "Az oktatásnak jutó erőforrások az 1950-es évek eleje óta eddig elképzelhetetlen módon megsokszorozódtak, hogy lépést tartsanak a tanulók áradatával, és hogy paradox módon tovább duz-zasszák azt. De a pedagógusok és az épületek, a berendezések és tankönyvek, a tudósok és a segédtanerők, végül a mindezekhez szükséges pénz kínálata elmaradt a növekvő oktatási igények mögött, s igy az oktatási rendszerek nem képesek arra, hogy kielégítsék az igényeket." ^ Ugyanekkortájt már széles körben elterjedt az a tudományos meggyőződés, hogy az oktatás és a társadalmi nevelés a gazdasági növekedés egyik legerősebb hajtómotorja, s még inkább azzá válik a tudományos-technikai forradalom korszakában. A szakmastruktúra rugalmasabbá tétele, az ismeretek gyors avulása ökonómiai szükségességgé változtatja a permanens tanulást és nevelést.^ A tudás átadásának intézményi fejlettsége a hatalom jövendő alapkövének színében jelent meg. "Túlzás nélkül állithatjuk, hogy a jövőben a legjobb tudományos és művelődési rendszerrel rendelkező