Mult és Jövő 1928. május [antikvár]

A Tóraadás ünnepe a gyermekkor legszebb emlékeit idézi fel bennem. Még fel sem tudtuk fogni, mi lehet a tartalma annak a szent tekercsnek, amelyet olyan büszkén emelnek a magasba a mi kis zsinagógánkban, még csak értelmetlenül mondtuk utána a nagyoknak az első héber szavakat: "Tórát hagyott reánk Mózes, örökségül Jákób gyülekezetének", - de a gyermeki szív tiszta szeretetével igyekeztünk diszíteni a Tórát és a templomot. A határban szedett szagos fűvel, zöld gallyakkal. A frigyszekrényt, ahonnan a Tórát kivették és az Almemort, amelyen a Tórát felolvasták, mind tele tüzdeltük lombokkal, virágokkal, miknek az illatát nem lehet elfelejteni a nagyváros tömkelegében sem.