Múlt és Jövő 1992/1-4. [antikvár]

EZRA FLEISCHER / A Dehor a utáni első héber nyelvű költőnő -DUNÁSBEN LÁBRÁTRÓL, HITVESÉRŐL ÉS FIÁRÓL- ^^^^^^^ lső spanyolországi költőnk, Dunás ^PB^^ ben Lábrát működése fordulatot hozott a héber költészet történetéből Bl^V ben és jellegében. A költészetében megteremtett formák nyomait ^^^^^^ fölismerhetjük csaknem mindenütt a XI. századtól kezdve; a héber nyelven író költők százai utánozták egészen az új kor küszöbéig. Dunás nemcsak költőnek volt számottevő, hanem nyelvtudósként és nyelvtaníróként is jelentőset alkotott. Egy egész nemzedéken át folyt a vita a Menahém ben Száruk szótárához írt kritikájáról, tanúsítva, hogy gondolatai és újításai mekkora hatással voltak környezetére. Vitakedve egészen addig nem csappant meg, amíg tollát mestere, a nagy Szaádja gáón ellen nem fordította. A gáón bibliamagyarázatára és nyelvészeti munkájára tett ellenvetései is visszhangra találtak. Még a XII. század közepén is válaszolt rájuk Avráhám Ibn Ezra, a nagy spanyol kommentátor. Dunás ben Lábrát valószínűleg sok költeményt szerzett, ám versei szétszóródtak, és az idők során feledésbe merültek. Emléke mégis a spanyolországi költők jó néhány nemzedékén át élő maradt; tanítványai és követői dicsérik, s műveikben gyakran idézik verseit. Slomo Ibn Gabiről például - már jóval Dunás halála után - Samuéi ha-Nágíd dicséretét és költészetének nagyságát úgy példázza, hogy utódjának kiáltja ki. Kortársa, Mose Ibn Altakana meg tiltakozik az olyan dicséret ellen, hogy Dunással egyenrangú. Ilyen visszhangja és utóélete nem lehetett olyan költőnek, aki csekély életművet hagyott hátra. A mind ez idáig kezünkbe került versei ezért bizonyára örökségének csupán töredékét képezik. A Dunás életrajzára vonatkozó adatok szempontjából a helyzetünk valamivel kedvezőbb. Mivelhogy emberünk nagy vitatkozó volt, kortársai, sőt az utána jövő nemzedékek is érdemesnek tartották, hogy egyet s mást följegyezzenek az életéről. Tudjuk, hogy Marokkóban, Fez városában született, és hogy R. Szaádja gáón akadémiáján tanult Bagdadban. Spanyolországban Haszdaj ben Sáprut védelme alatt állt, legalábbis a pályája ele- * Héberül megjelent: Jerusalem Studies in Hebrew Literature 5. (1981), pp. 189-202. A szerző a Jeruzsálemi Héber Egyetemen a középkori héber költészet professzora. E tanulmányát a Múlt és Jövő számára alakította át. jén. Menahém elleni vitairatát körülbelül 960-ban írta. Egyik tanítványának - Jehudi ben Sísátnak - a nevét is ismerjük. Egy kevéssé még a jellemére is következtethetünk abból, amit a tanaival vitatkozók elmondanak róla. S maga a költészete is - bár igen kevés versét tárta fel a kutatás - bizonyos mértékig ismeretes. Ismerjük néhány keleti típusú pij-jútját (vallási költeményét), és azt a hosszú és lendületes költeményét, amelyet a Menahém ben Száruk ellen írt dolgozata elé illesztett, hogy benne megénekelje Haszdaj ben Sáprut dicséretét. A kairói gení-zából is előkerült néhány világi költemény, amelyeket a feliratok neki tulajdonítanak. Ezenkívül ismerünk még néhány pijjutot, amelyek akrosztichonjai „Dunás" nevét adják, és amelyeknek formai sajátosságai és stílusbeli jellemzői valószínűsítik, hogy az ő hagyatékához tartoznak. Az egyébként oly páratlanul bőkezű kairói geníza ezen a téren eddig elég szűkmarkú volt, s alig-alig vitt előbbre bennünket Dunás költészetének föltárásában. A lelet, amelyről a következőkben szó lesz, mégis bőségesen pótolni fogja hézagos tudásunkat. A fölfedezés története jól jellemzi a geníza-kutatás viszontagságait: hadd beszéljük el. Ismeretes, hogy miután S. Z. Schechter 1897-ben kiürítette a kairói genízát, és kéziratanyagát átszállította Cambridge-be, Jack Mosseri, a város egyik tekintélyes polgára magángyűjteményében szedte és mentette össze mindazt, ami még a geníza termében és a Fosztát melletti régi zsidó temetőben megmaradt: ez lett az ő neve után a Mosseri-gyűj-temény. Szerény méretei (összesen 4000 darab) és a kéziratok siralmas állapota ellenére a geníza-gyűj-temények közül hosszú éveken át ezt használták a leggyakrabban, mert az erec-jiszráéli tudósok akkoriban nehezen jutottak el Cambridge-be, viszont könnyen eljutottak Kairóba, hogy a Mos-seri-gyűjtemény iratai között kutassanak. Dávid Jellin le is fényképezte a gyűjtemény legszebb költeményeit. Ezek a másolatok azután a Jeruzsálemi Nemzeti és Egyetemi Könyvtár tulajdonába kerültek. Majdnem ötven évvel ezelőtt, az azóta elhunyt Nehemja Alloni e kéziratok között talált egy félbetépett lapot egy verstöredékkel, amelyet az (arab) felirat Dunás ben Lábrátnak tulajdonított. Alloni közölte a leletet a Jewish Quarterly Review-ban (új 7