Múlt és Jövő 1992/2. [antikvár]

Balassa Péter JLR JJZSALEM KAPUJÁBAN világosság a mélyben világol, amit még vagy már nem fogadok be (hiszen úton vagyok), de látom - vakítja a szememet, holott soha nem jártam ott. Ahogyan A varázsfuvola lényege: jó és rossz titkai kivétel nélkül a templom mélyén, talapzatán történnek - a fény a sötétbe vetve vagy fordítva, a kitörni kész sötét, melyre hirtelen fény derül. „Kóré másnap megint kijavít, hogy ez már a hetedik nap. - Hogyan? Közben éjszaka is volt? -kérdezem. Nem vettem észre. S hallom, ahogy a hátam mögött suttognak: - Vigyázz! - Vezessétek a szamarát - Disán, menj a jobb oldalán - Te, hebroni ég! Ez tényleg megvakult - Csak nem meri mutatni?" (Mészöly Miklós: Saulus) Megfogadom hát a nagypapa felszólítását, elfogadom hívását: nem nézek semerre, csak hunyorogva figyelek, vakon nézek, és süllyedek. „Akkor a nagy sötétségben, amiben fuldokol, néha felsejlik ennek a pillantásnak a fénye, de nem érti a fényt; Simon nem érti, sötétsége a fényt nem tudja befogadni, pedig a fény a sötétségben világít világosságért imádkozik az Úrhoz, de közben nem veszi észre a fényt." (Nádas, ugyanott) Süllyedésem, látnivaló, eleinte csak mondatok látásában, újra-találkozásokban történik -szövegek látványa, nem helyeké, nem alakoké. „Az út a személytelenbe egyedül a kivételes figyelem útja lehet " (Simoné Weil: Ami személyes, és ami szent) „Figyelmeztetés. Minden figyelmeztetés valamire." (Nádas, ugyanott) Türelem!, pontosabban türelem, várj még, mondja Pilinszky, mondja Simoné, s mondja Kafka Gustav Janouchnak a prágai utcaköveken sétálgatva. Süllyedésem, nem kétséges, a városon belül vezet. Mert a vándorlás, a menekülés, a kiűzetés meg a vissza nem Jeruzsálemtől vagy Jeruzsálembe, hanem benne zajlik. Az áttekinthetetlen, kiismerhetetlen városban, amit nem építettek és nem romboltak, hanem ami van és történik. Hiszem és remélem: gdlút nincsen, merő káprázat és félreértés (amibe persze, Kafkával szólva, még belepusztulhatunk). Csak Jeruzsálem van: itt, mindenütt, mindenkor. Az út süllyedésében, melyről még nem biztos, hogy az enyém vagy nem, éppen azt sejtem (sejteni: látni, de nem tudni, nem mondani), hogy nem térít el s vissza valahonnan/ valahová, hiszen nem is jöttem el sehonnan - onnan. Látom, amint ott vagyok, ahol sohasem jártam. Látom: zavaros város ez. A keresztnevem a Simonoktól származó halászé - zavaros, nyomorult kis alak lehetett; róla énekli egy altária, amolyan „ewig Weibliche" tónusban: „Erbarme dich, mein Gott " (a 47-es számú ez Bach Máté-passiójá- Mottó: Nem én. Nem én. Nem én. Nem én. NEM GOMBROWICZ ©oha nem jártam Jeruzsálemben. De azt nem mondhatom ugyanilyen bizonyo-| san, hogy soha nem láttam. I * „Gyere! Ne nézz! Süllyedj velem" -mondja nagypapa Simon Péternek az Egy családregény végében (Nádas Péter), amikor a Simonok, Simeonok több ezer éves történetét mondja el, ahogy az ő nagyapja, meg amazé stb. mesélte. Magam is süllyedek egy ideje, egy ismeretlen, rokoni templomváros mélyére, ahol minden világít a homályban. Egy ideje nyilvánvalóan történik valarfli magával ragadóan lényeges, anélkül, hogy kívül megesne. Ülök a mélyén valaminek, benne vagyok, pontosabban a kapujában. A A SZENT SÍR KAPUJÁBAN. FOTÖ: KŐBÁNYAI JÁNOS 4.