Múlt és Jövő 1999. 1-4. [antikvár]

TORDAI ZADOR A BICIKLIZŐ MAJOM MESÉJE Tordai Zádor A bícikUzü majom meééje 'zületésnapra az ünnepeltet illik megajándékozni. Én azonban úgy döntöttem, hogy HeUer Ági születésnapjára nem őt, hanem magamat ajándékozom meg. Áz életéről szóló mesemondás olvasásával. Nagy és többszörös az élvezetem. Jól múlatom az időt a szöveg pergetésével,' hagyom, hogy sodorjanak lendülései és pihentessenek megállapodásai. Egy-egy részletnél az emlékezet játékain mulatva szakítom meg az olvasást. Vagy azért, hogy a könyvről hallott véleményeken gondolkodjam el. Beszéd az emberi világ szövete. Mindenki szeret beszélni. De vannak, akik bár írásban valósítják meg magukat, mégis akkor virágzanak igazán ki, amikor beszélnek. Ilyen Heller Ágnes is. Szeretem hallgatni őt, mert akkor bomlanak ki előttem lelkének színei. Á Bkíklizá'majmot úgy olvasom, mintha őt hallanám életéről mesélni. Nem úgy beszél a szöveg, ahogy Heller Ágnes vitatkozni szokott, ahogy katedráról tanít, ahogy pódiumról ad elő. A szavak egyszerűen csak mesélnek. Képesség dolga és a lélek szabadsága, hogy a múltat elmúltnak tudjuk, és így feledkezünk bele abba, ami a valaha történtekből, régi tetteinkből már csak emlék. A meséhez mégsem elég a beszélő képessége, hajlama vagy akár tehetsége. Csak bolond beszél magában. Kell legyen hallgató, különben hamvába hull még az elmondás szándéka is. És egy képzelt A korcsulai aláírók 1968-ban. Heller Ágnes mellett Tordai Zádor hallgató sem elég, valóságosra van szükség. Csak másokkal együtt, csak közösen formálódik ki a mesélés mijvészete. A mesélő maga tudja legkevésbé formába fogni szabadon áradó mondókáját. Ellenkezne ez a beszéd szabad áramlásával. Erre is tökéletesen igaz, amit Erich Kästner a naplóírásról mondott: ,JtíinéL inkább szeretne egy napló mű-alkotát! lenni, annál kembé marad napló." {Notabene 45, Bp., 1998) Áz elbeszélés folyamata is akkor marad a leginkább eleven, ha azt valaki más írja le, rendezi össze és szerkeszti kön3rvvé. A cirkuszbeli bohóchoz hasonlóan, az emlékezve mesélőnek is szüksége van untermannra. Kőbányai János munkájának is köszönhető, hogy Heller Ágnes emlékezéskötetét eleven beszédként lehet olvasni. Dicséri őt az, ahogy eltűnik a mesélés mögött. A mesehallgatás élménye létre se jött volna az olvasóban, ha az indító és vezető kérdések megjelentek volna a szövegben. És tehetség kell ahhoz is, hogy az elmondottak folyamát az észrevétlenné simított tagolás és rendezés tegye folyamatos beszéddé. Ami így kerül az olvasó elé, az már külön, önálló forma. Egészen más műfaj, mint az emlékiratoké. Lelke nem a múltból bukkan elő, nem abból, amiről szól, hanem a beszéddé vált emlékezésben magában él. Hiszen az emlékezés nem a múltat eleveníti fel, hanem az emlékeket eleveníti meg. Hiteles szerk. az olvasóhoz E számunk témája talán a magyar zsidó történelem és mai létforma legérzékenyebb pontjába metsz. Nemcsak a holokauszt emléke magábaszippantó erő- és hatáskörébe, hanem egyúttal az azonosság választhatósága megválaszolhatatlan dilemmájának a kérdéscsomójába is. Az ember (aki zsidó) megválaszthatja-e szabadon az azonosságát - beleszületett sorsa ellenében? Az apokalipszis lángja beleolvaszt-e az emberiség nagy egységébe, vagy visszazár a népbe, amelyhez civiHzációnk során az apokalipszis oly végzetesen kapcsolódott? Milyen erkölcsi kötelességeket vet fel a holo-kauszt-apokalipszis azok számára, akiknek az átélni adatott? S az átélés nagy tapasztalata és emléke há-nyadiziglen, s mire kötelez? Radnóti Miklós sorsa, műve mítoszba és kánonba szervülése új és új kérdéseket vet fel — sokkal élesebben, fájdalmasabban és ellentmondásosabban, mint bármely alkotóé és műé. Vele kapcsolatban minden megállapítás leegyszerűsítés. Sorsa és műve üzenetei mint a tovább és tovább hasadó urániumrudacskák új és új megfejtésekre osztódnak, s csak a végtelenben nyTjjtanak majd megnyugtató választ. Messze-messze az esztétika tartományai fölött, illetve abba belemetszve vagy -robbantva az egzisztencia örök kételyeit. Evangéliumi történetében, s a Bori notcáz verseiben összegződött a száz éves magyar zsidó kulturális tapasztalat legidőtállóbb és -egyetemesebb formában. E versek, s mítosz-életük mind esztétikailag, s mind a maguk narratív poétikájában a legmagasabb szinten értek fel, s egyúttal haltak bele - ama: „bíbor parázson, ha kell, zuhanó lángok közt" a magyar kultúrába - a kultúrába, amely élőként sem őt, sem népét nem fogadta be. Számunk ennek megfelelően közelít ehhez a nagy műhöz. E közelítésben egyet tudva csak bizonyosan: nekünk nemcsak mint embereknek, magyaroknak, hanem zsidóknak, magyar zsidóknak, zsidó kulturális folyóiratnak közünk van sorsához, tanúságához és tanulságaihoz. TARTALOMJEGYZÉK CONTENTS 3. it Radnóti Miklós: Járkálj csak, halálraítélt!; Töredék (versek) Miklós Radnóti: Just Walk On, Condemned to Die!, Fragment (poems) 5 Juhász Ferenc: A hűség halálraítélt forradalmára (prózavers) Ferenc Juhász: Loyalty's revolution condemned to death (prose poem) 7 Kőbányai János: (Nyílt) Levél Radnóti Miklós feleségének János Kőbányai: (Open) Letter to Miklós Radnótis wife 13 Radnóti Miklós: Sem emlék, sem varázslat (vers) Miklós Radnóti: Neither Memoiy, Nor Magic (poem) 14 Andai Ferenc: Randevú Heidenauban (emlékezés) Ferenc Andai: Rendezvous in Heidenau (recollections) 25 Gárdos Károly (Dos): Találkozás Radnóti Miklóssal a kényszermunkatáborban (emlékezés) Károly Gárdos (Dos): Encounter with Miklós Radnóti in forced labor camp (recollections) 27. 28 Radnóti Miklós: Hetedik ecloga, Nyolcadik ecloga (versek) Miklós Radnóti: Seventh Eclogue, Eight Eclogue (poems) 30 Dr. Junger József: Szellemtörténeti szempontok az asszimiláció problémájához; A kisebbségi lét problematikája; Generációs problémák a magyar zsidóságban; Magyarság és zsidóság; A zsidó társadalomszemlélet alapvonalai (tanulmányok, 1940, 1941) Dr. József Junger: Intellectual historical considerations about assimilation; The problematics of minority status; Generational problems of Hungarian Jewry; Hungarianness and Jewishness; The basic issues of Jewish sociological examination (studies, 1940, 1941) ü}. LI Radnóti Miklós: Erőltetett menet, Razglednicák (versek) Miklós Radnóti: Forced March, Razglednicas (poems) 43 Hajdú András: Önéletrajztöredék Radnótival (emlékezés és elemzés) András Hajdú: Fragments of an autobiography with Radnóti (recollections and analysis) 52 Itámár Jáoz-Keszt: Radnóti-életem. Kőbányai János interjúja Itamar Jaoz-Keszt: My Radnóti-Life. János Kőbányai's interview 60 Itámár Jáoz-Keszt: Anna-Mária apáca - házam vendége (vers) Itamar Jaoz-Keszt: Sister Anna-Maria - my homeland's guest (poem) 62 Huszár Ágnes: Ferencz Győző: Radnóti élete és költészete (recenzió) Ágnes Húszán Ferencz Győző: Radnótis life and poetiy (review) 66 Dalos György: Radnóti körül (emlékezés) György Dalos: Around Radnóti (recollections) 68 Judit Niran: Négy töredék és két fénykép egy Radnóti-albumból (kép-versek) Judit Niran: Four fragments and two photographs from a Radnóti album (picture-poems) lU Hárs György Péter: Radnóti - ahogy tetszik (Pszichoanalízis a N3rugatban III.) (tanulmány) György Péter Hárs: Radnóti - as you like it (Psychoanalysis in Njoigat III.) (study) 88 Kőbányai János: Az „erőltetett menet" hosszán (riport Borból, 1998) János Kőbányai: Along the "Forced March" (report from Bor, 1998) 107 Klein Rudolf: Tegyük fel a sárga csillagot egy percre - gondolatok a Bethlen Gábor téri munkaszolgálatos emlékmíí kapcsán (eml ékmű-kritika) Rudolf Klein: Let's put aside the yellow star for a moment -contemplating the forced labor brigade monument in Bethlen Gabor Square (critique) 112 Ágoston Vilmos: A fordulat íve (Recenzió Randolph L. Braham két magyar holokauszt enciklopédiájáról) Vilmos Ágoston: The course of a turning point (Review of two Hungarian Holocaust encyclopedias by Randolph L. Braham) 118 Hollós Máté: Razglednice - Memoari - zenemű (kotta) Máté Hollós: Razglednice - Memoari - composition (score) 124 Zorándy Sára - Sipos Dániel; Családi kép (riport) Sára Zorándy - Dániel Sipos: Family portrait (report) 128 Figyelő The Observer