Múlt és Jövő 2000/1. [antikvár]

HELLtR ÁONES A PARVENŰK KORA HeíLcr Ág neé A parveniik kora Megjegyezek ?ö eLlenmegjegyzékek Szabó Ltvánfiínijéhez -add kezdjem egy személyes megjegyzéssel. Ebben a félévben New Yorkban tanítok, s így otthoni barátaimmal a modern technika egy remek találmányán - az e-mailen - keresztül érintkezem. Ez a műfaj többnjóre arra szolgál, hogy életjelet adjunk és kapjunk egymásról, beleértve az egészségügyi buUetint és a politikai-meteorológiai jelentést is. Idén februárban azonban valami meglepő történt. Egymás után jöttek a beszámolók Szabó István A napfény íze című filmjéről, melyről addig még csak nem is hallottam. JMéghozzá igen szélsőséges beszámolók. Egyesek rajongtak érte, mások utál- RALPH flENNES A NAPFENY iZE koztak tőle, egyesek azt mondták, hogy ez a legigazabb fHm, amit hosszú idők óta láttak, mások azt írták, hogy minden kockája hazugság. De egyben mindenki egyetértett: abban, hogy nekem ezt a filmet okvetlenül muszáj megnéznem. így, miután február végén két és fél napot Budapesten töltöttem, szakítottam időt arra, hogy elmenjek moziba (ahová sosem szoktam járni). Az első dolog, amin elcsodálkoztam, hogy hétköznap fél háromkor tele volt a mozi, hogy egy film, mely vihart kavart az értelmiség körében, érdekli a nagyközönséget is. Nem bántam meg, hogy elmentem. S utólagosan el is olvastam mindazokat a kritikákat vagy egyéb írásokat, amelyekhez akkor hozzáfértem: György Péter, Földes Anna, Gera Judit, Haraszti Miklós és Vitányi Iván írásait és Popper Péter interjúját. Tudom, hogy azóta sokan szóltak még hozzá a vitához. Az ő írásaikat nem volt módom olvasni. A következőkben tehát nem írok magáról a vitáról, és csak akkor hivatkozom egy-egy írásra az említettek közül, ha okvetlenül szükséges. Tisztesség kedvéért előre elmondom, ami úgyis ki fog derülni a későbbiekből: Vitányi Iván írása áll hozzám a legközelebb, és György Péteré a legtávolabb. A film népszerű műfaj, és nem tekinthető kizárólag műalkotásnak. Pontosabban szólva, csak akkor tekinthető annak, ha el tudja hitetni a nézővel, hogy az. A tiszta műalkotás az igazságát kizárólag önmagában hordja. Mondhatnánk, hogy igazsága kinyilatkoztatott igazság. Egy tiszta műalkotás világát nem vonhatjuk kérdőre: vajon a világ ilyen-e a valóságban is, mert ez a világ maga a valóság. SUNSHINE