Múlt és Jövő 2003/1-4. [antikvár]

• Sidra DeKoven Ezrahi • KÖTELESSÉG Sidra DeKoven Ezrahi KötcLcédég Kőbányai Jánod interjúja W. Kashington DC-ben születtem, Chicagóban nőttem fel. Anyám Lengyelországban született, de még fiatalon, tizenkét éves korában, érkezett az Egyesült Államokba. Apám már Chicagóban látta meg a napvilágot, az ő szülei Oroszországból vándoroltak be. Anyám sokat mesélt szülővárosáról, a Radom melletti Ostrowiezről. Emlékezete igen élénk színekkel idézte fel a szép nyarakat a nagyszülei házában, a jóízij epret, amiből nyáron lekvárt főztek, és a lengyel iskolát. A nagyapja igen vallásos volt, a Gur rebe jó barátja — metszőként, orvosként és Talmud-tu-dósként, azaz mindenesként működött az udvarában. Az ő határozott kívánságára küldték a gojokhoz tanulni, nem akarta, hogy a zsidó iskolában megkísértse a haszkala (zsidó felvilágosodás) szelleme. Ha fiú lett volna, persze jesivába küldte volna, de a lányoknak is meg kellett tanulniuk bizonyos dolgokat - és a keresztényeknél nagyobb biztonságban tudta, hogy zsidó marad. Az én gyerekkoromban — a negyvenes évek második felében, az egész ötvenes években -semmit nem tudtam a soáról. Ez a történet tipikus. Valamit persze tudtam. Hogy valami történt Európában. Olvastam az Anna Frank naplóját. De az anyám emlékei továbbra is sóvárgóan és rajongóan áradtak Lengyelország irányába. 1924-ben jött el a szüleivel és nővérével a gazdasági helyzet miatt. Varrodában dolgoztak, mint a legtöbb zsidó újbevándorló ebben az időben, később Kaliforniából Chicagóba költöztek, ahol italboltot nyitottak, hogy megkeressék a kenyerüket. A lányukat azonban középiskolába, majd egyetemre küldték. Anyám majdnem befejezte az M.A.-t szociológia és szociális munka szakon. Azért nem tette le a diplomavizsgát, mert közben férjhez ment. Apám a Chicagói Egyetemen tanult jogot, s ügyvéd lett. Amint befejezte a tanulmányait, Washingtonba került, ahol Roosevelt elnök irodájában dolgozott. Anyám a háború alatt lengyel újságokból fordított egy kormánjHroda számára. En a háború alatt születtem, s mint gyermekes anya — ez akkor általánosan elfogadott volt - abbahagyta a munkát. Amerika jóléti társadalmának a burkában cseperedtem fel. Prosperáló gazdasági fejlődés közepette, jómódú polgári, a zsidóság szempontjából pedig konzervatív házban. Életem zsidó keretben zajlott: minden vakációban zsidó nyári táborozáson vettem részt, ahol héberül tanultunk és beszéltünk. Talmudot, Tanahot (Bibliát) tanultunk, imádkoztunk. Sport, tanulás, éneklés, szerelmi dráma: minden együtt zajlott gyönyörű természeti környezetben. Utópikus társadalom a társadalomban, amit mi építettünk magunknak. Év közben ugyan nem zsidó iskolába jártam, de két-háromszor hetente délután zsidó tanfolyamokon vettünk részt, ahol hébert, Tanahot, irodalmat, dalokat tanultunk -mindez a nyári táborral együtt, igen alapos szellemi hátteret adott. A nyári táborokban a Jewish Theological Semminaiy hallgatói foglalkoztak velünk. E jól felkészült, művelt fiatalemberek komolyan vették a hivatásukat - eredeti gondolatokat közvetítettek a Talmudról, a Koheletről, és ami még fontosabb: zsidó választ adtak az élet mindennapi problémáira. JVlegta-nultunk önálló kérdéseket feltenni, kritizálni, s rengeteget vitatkoztunk. Az én időmben ez a konzervatív mozgalom sokkal gyakorlatibb volt, mint ma. Mindent elkövettek, hogy a fiatalságot közelebb hozzák a zsidósághoz és a cionizmushoz. A negyvenes és ötvenes évek összes Erec Israel-i dalát kívülről fújtuk. Ez nem izraeli kezdeményezés volt, ha volt is köztünk néhány izraeli shah (küldött), ez inkább egy önálló amerikai zsidó vonalat jelentett, amelynek meghatározó részét képezte úgy alakítani az életünket, hogy abban kiemelkedő szerep jusson Izraelnek, s az azonosságunkba beépítsük az izraeli kultúrát. Persze ez nem azzal járt, hogy akkor gyerünk is nyomban Izraelbe. A kérdés nyitott maradt. Voltak, akik vitatkoztak, hogy a zsidóságnak a diaszpórában kell míu-ad-