Múlt és Jövő 2005/1. [antikvár]

Őszentsége II. János Pál pápa üzenete az auschwitz-birkenaui haláltábor felszabadításának hatvanadik évfordulóján Hatvan év telt el azóta, hogy az auschwitz-birkenaui haláltábor foglyai visszanyerték szabadságukat. Ez az évforduló azt a kötelezettséget rója ránk, hogy megint felidézzük a drámát, amely Itt ment végbe előttünk, a gyűlölet programjának tragikus eredményeképp. Ezekben a napokban meg kell emlékeznünk azokról a milliókról, akiknek önhibájukon kívül embertelen szenvedéseket kellett elviselniük, akiket kivégeztek a gázkamrákban és a krematóriumokban. Meghajtom fejemet mindazok előtt, akik végigszenvedték a gonosz misztériumának eme megnyilvánulását. Amikor 1979-ben pápaként ellátogattam az auschwitz-birkenaui táborba, megálltam az áldozatoknak állított emlékmű előtt. Több nyelven szóltak a feliratok: lengyelül, angolul, bolgárul, románul, csehül, dánul, franciául, görögül, héberül, jiddisül, spanyolul, flamandul, szerb-horvát nyelven, továbbá németül, norvégül, oroszul, romául, magyarul és olaszul. Ezeken a nyelveken mind Auschwitz áldozatait hirdették: hús-vér, mégis sok esetben teljesen névtelen férfiak, nők és gyerekek történetét. A héber nyelven írt felirat előtt valamivel hosszabban elidőztem. Azt mondtam: ez a felirat azt a népet szólítja emlékezésre, amelynek fiait és lányait totális megsemmisítésre kárhoztatták. Ez a nép Ábrahám atyánktól ered, a mi atyánktól a hitben, amint azt tárzusi Pál megmondta. (Róm