Múlt és Jövő 2009/3. [antikvár]

Szerk. az olvasóhoz A folyóirat: találkozás. Szövegeké, gondolatoké - átitatva a találkozás hangulatával, amelynek egyúttal a lenyomata is. Ezért soha nem egyenlő a benne megjelent szöveg önmagával, ahogy a hangszerek hangzása is más egy zenekarban, amelynek játékában részt vesznek. Ezt a számunkat Kertész Imre találkozásainak szenteltük. Pontosabban ő választotta a Múlt és Jövőt találkozásai médiumául, amikor új regénye nyitányát elküldte nekünk. Azaz megszólaltatott egy dallamot és megszabta a hangnemet — a többi már csak hangszerelés kérdése volt. Ezzel a gesztussal itt és most létrejött találkozója Heller Ágnessel, a magyar zsidó géniusz másik nagy, meghatározó képviselőjével, akivel évjáratban, a holokauszt tapasztalatában nemzedéktársak, s teljesítményben, kisugárzásban pedig „világpolgártársak". A holokauszt értelmezésében, földolgozásában, s az abból kiágazó életprogram választásában pedig oly ellentétes úton járó gondolkodók. Folyóiratunk az ő termékeny találkozásuknak ad most helyet. Mi tehetné nagyobb ünneppé húsz éves fennállásunkat, mint egy ilyen megerősítő és bátorító legitimáció? A folyóirat fossziliái nem csak szövegeket, de a mögöttük húzódó kapcsolatrendszerek: a kultúrát létrehozó élet dinnamikáját is megérzékítik, s megőrzik - amíg humuszán kultúra sarjad tovább. Előre látható - a szerkesztő (egyre inkább) nem csak a jelen, hanem a jövő olvasói igényei szerint állítja össze anyagát —, hogy ez a felszikrázó párbeszéd megmarad, amíg a világot érdekli, ami a magyar televényből („sorstalanságból") kisarjad. Ezt húzza alá Kertész Imre másik találkozása — amelyet számára szerveztünk. Ezt a társaságot talán múltnak, vagy inkább élővé tett jövőnek, és ezért nagyon is élő viszonynak lehet mondani. Hasábjainkon Szomory Dezsővel kínáltunk találkozót. Benne testesül meg az igen kevés, s eddig homályban maradt magyar irodalmi előzmény, amely Kertész Imre művészetét szülte -hiszen ő sem Pallasz Athéné módjára (de azt a hatást keltve) pattant ki az idők kohójából. Szomoryt a Múlt és Jövő Kertész Imre egy mondatának köszönhetően fedezte és élesztette fel. A rejtőző életművet megismerve, szerintünk az ő alakja Kertész Imre igazi előképe. Az ő rokontalan, vonzóan idegen művészete, asszimilálhatatlan befeléfordulása és modernsége a híd és hinterland, amiből kinőtt a világ figyelmét méltán felkeltő hang és hangzás. Folyóiratunk és vele szimbiózisban könyvkiadónk feladata, hogy ezt életben tartsa és továbbsugárzója legyen. Amikor az új Múlt és Jövő két évtizede elindult, ezt a két nevet - Kertész Imréét és Heller Ágnesét - tűzte zászlajára. Amikor Heller Ágnest fölkértük (1994/2 szám), hogy írjon az alig ismert szerző könyvéről, akkor — vicces szemtelenséggel, de ahogy a viccekkel szokott lenni, palástolva azt, amit valójában mondani akarunk — úgy gondoltuk, odaítéltük neki a Nobel-díjat. Ma is úgy gondoljuk, Budapesten ez a befogadás Stockholm auráját nyújtja. A lap tördelése közben ért bennünket a Kertész Imre 80. születésnapja (Die Welt interjú és célzatosan rossz fordítása) körül felburjánzott, a parlamentig is eljutott gyűlölethullám híre. Elítéljük! Elítéljük: igen. De mit? Tisztában voltunk azzal, hogy a Nobel-díjas író és Heller Ágnes lapunknak tett gesztusa - az egész magyar szellemi életé. (Kertész kifejezetten azért keresett meg bennünket, és a Vigiliát, mert, ahogy kifejezte: „benneteket marginalizálnak".) Ezért a magyar szellemi élet elviselhetőségéért érzett felelősségünk okán, felajánlottuk a nagy médiának (Élet és Irodalom, Népszabadság) Heller Ágnes köszöntőjét, és a Kertész Imrével készített interjú rövidített, és a magyar kultúrára koncentráló változatát. (Ahol a modernitás-hiány bírálatát Bartók és Ady példájával magyarázza.) Mint nem először: megalázó visszautasításban volt részünk. Tehát, amit elsősorban elítélünk, az a vak és a legrosszabb „kultúrpolitika", amely a magyar kultúra és irodalom szenvedélyes szeretetéről szóló hitvallást e fontos, s érzékeny történelmi időben - egy meghaladottnak tudott hagyományt folytatva -, a szamizdat nyilvánosságban hagyja, és kényszeríti.