Múlt és Jövő 2015/3. [antikvár]

2015/3 • Juhász Ferenc 1928-2015 Juhász Ferenc 1928-2015 Lapzártakor kaptuk a hírt, hogy Juhász Ferenc itthagyott bennünket. Ha nem ismertük volna személyesen, akkor is kötelességünk megemlékezni róla, mert a magyar irodalom olyan nagy alakja — lesznek még ilyenek? — ment el, aki a puszta jelenlétével is, „felekezettől és világnézettől" függetlenül, minden, a magyar univerzumban irodalommal foglalkozó „kulturális erőteret" és fórumot éltetett. Juhász Ferencben alyai barátot s í Múlt éd Jövő ügyének támogatóját is elvesztettük. Egy hozzá mérhető (szellemi) rangot képviselő költő versközlése sokkal több, mint esztétikai érték-közve-títés, valójában legitimál, és szolidáris azzal a törekvéssel, amit a folyóirat képvisel. Ilyen gesztusnak tekintettük a közléseit. (,^Mit mondhatok",/«(?/í JóVó; 94/2., 2. o.;„Ahűséghalálraítélt forradalmára", 2009/4., 5. o.) Kevésbé ismert — számunkra is eljön az emlékezés kora -, hogy aJóVö indulásának is az ő ÚjínUa. adott szárnypróbálás-alkalmat, amikor az 1988/9-es számában bátorítólag helyet adott egy zsidó témájú összeállításnak. ÚJínU a Kádár-korszak vezető, egy nemzedéknek iránytmutató kulturális folyóirata volt, ugyanis akkor is éltek, vagy élni kényszerültek emberek ebben az országban, s mi több: mindezért irodalmat is műveltek. Az Új íród az akkor keletkezett irodalom krémjét, vagy késleltetett habzású modernizmusát képviselte-vezette. A rendszerváltás akadályát nem véve azonnal léket kapott, s elsüllyedt, hogy majd egyszer felfedezőire, kincsei kimentőire leljen. Juhász Ferenc 1974 és 1991 között volt a főszerkesztője. Talán már most is kimondhatóan - az utolsó nagy költő-szerkesztőként: Arany János, Babits Mihály és Illyés Gyula nyomvonalán. Jómagam sokat tanultam tőle, például azt, hogy tíz folyóiratszámra való anyagot hordozott az aktatáskájában, hogy abból mindig a legaktuálisabb és legjobb összeállítást hozza ki. (Persze, ehhez korok is szükségeltettek, amikor az irodalom szabadon virágzó termése rendre megtöltötte az aktatáskát - utóbb „folder"-t.) Nagyon fáj, hogy most ő is árván hagyott bennünket, s meggyötört, bátorító szemét nem nyugtatja munkánkon. K.J.