Múlt és Jövő 2015/4. [antikvár]

Leinél Kdímdn Tündének, aki egy éve hagyott itt bennünket — meggyőz^éőem, hogy oLvadöa Kedves Tündém, a tény, hogy kiléptél („mint egy rossz cipőből") a földi nehézkedési kötelezettségekből („Newton"), nem jelenti azt, hogy megszabadulsz sürgető-panaszkodó-(beléd)kapaszkodó leveleimtől, amelyek a fenti megszólítással kezdődtek húsz éven keresztül napi (néha napi tízszeri-hússzori) gyakorisággal - e-mailen, akár egy, vagy háromezer kilométerre hajoltunk is egymástól oly életkoptató monotonsággal a gályapad-képernyőre. S azóta is írom-veszek-szem-könnyezem a sorokat feléd, mióta épp egy éve nem tartottad nívódnak, életritmusodnak megfelelőnek ezt a földi, s benne a magyar krecli framework-kiterjedést, és ukk-mukk-fukk magunkra hagytál bennünket. (De jó, hogy a neked szánt mondandómat nem kell fogalmi, fogalmazási keretekbe rendezni, szabadon pulzálnak feléd, hiszen még tudatfelszínre