Múlt és Jövő 2017/3. [antikvár]

Részlet a 4. oldalról: • Kőbányai János • „MAJD HA A MESSIÁS Kőbányai Jánoé ,,Maß ha a Meééidé '' Az Orbán-Netanjahu budapesti taLáLkozó margójára - háttérben a Sorod-gyűLeletpLakáttaí (Folytatáj az 1. oldalról) Egy folyóiratnak nemcsak a jelenével szemben léteznek feladatai, hanem azzal a jövővel szemben is, ahol ez a _)elen mint a múlt dokumentációba fog megőrződni. Arról nem beszélve, hogy a jelen időben, a „kö-reink"-ben - s^Múltíí Jöm tényleges és feltételezett olvasói számára — ez a látogatás vált a diskurzus fő gyiíanyagává. A történelmi látogatás, mint konfliktusok metszéspontjába vetetett „fel-fel dobott kő" -avagy mint: „árulás". (Ahogy ezt György Péter, fő- hivatású liberális megmondó és „nyilvános zsidó" — a fogalomról mindenki gondoljon, amit akar — a Népdzava aug. 20~i, azaz Szent lstván~i számában lakonikus magától érthetődöttséggel leszögezte. („ Az Izrael tabu", Szép Szó melléklet, 1 old.) Nem biztos, bogy ki tudunk bontakozni a most bennünket körbecsápoló interpretációk és a rájuk épülő elbeszélések polipkarokként fojtogató öleléséből, de muszáj megkísérelnünk. A jelenlegi magyar zsidóságot nem kerülik el a megválaszolatlanul maradt kérdések, amelyeket az európai és a magyar történelem apáinknak tett fel, de a mi fogunk vásik