Művelődési tájékoztató 1965. május [antikvár]

ZUKOVITS IMRE: AZ AKTIVITÁS MINT DIDAKTIKAI ÉS NEVELÉSI ALAPELV Iskolai oktató-nevelő munkánk egyik igen fontos feladata, hogy közvetítsük, átadjuk az emberiség összegyűjtött, felhalmozott munkatapasztalatait és szellemi kincseit növendékeinknek. A tapasztalatok átvétele nem jelentheti a tanulók részéről a puszta befogadást, mennyiségi felhalmozást. Elengedhetetlenül szükséges, hogy a gyermek a maga „külső" és „belső" tevékenységével, aktívan feldolgozza, elsajátítsa az anyagot és ez számára minőségi gazdagodást, fejlődést is jelentsen. A tanulók aktív részvétele úgy valósulhat meg az oktatásban, hogy fejlettségükhöz mérten, alkotó módon, önállóan vesznek részt az ismeretek elsajátításában, a szükséges jártasságok és készségek kialakításában, és így teljesítőképes tudásra tesznek szert. Ha a növendékek saját maguk erőfeszítésével vesznek részt a dolgok, jelenségek megfigyelésében, megfelelő gondolkodási műveletek, és célszerű cselekvések útján sajátítják el az új ismereteket, és kapcsolják azokat a már korábban megszerzettekhez, és új helyzetekben is képesek tudásukat alkotó módon felhasználni, akkor beszélhetünk arról, hogy megvalósítottuk tanulóink aktív részvételét az oktató-nevelő munkánkban. Az iskolai oktató-nevelő munkában való aktív részvétel a személyiség teljes aktivitását igényli. Az egyes feladatok megoldásakor felhasználjuk a spontán jelentkező tanulói aktivitást is, de az ismeretszerzést nem lehet pusztán a tanulók spontán érdeklődésére alapozni. Célunk: vüágosan a tanulók elé állított, közelebbi és távolabbi feladatok megoldására irányuló, tudatos aktivitás kialakítása. Az aktivitás legfejlettebb foka: ha a növendékek munkájukat tudatos világnézeti meggyőződésből, társadalmi felelősségtudat alapján, a közösség iránti felelősségérzetből, öntevékenyen végzik. Az aktív tanulói tevékenységet a tudatosság mellett az önállóság is jellemzi. Ez az önállóság az iskolai évek folyamán egyre bővül és egyre bonyolultabb tevékenységekre terjedhet ki. Az önállóság bőcülése azonban nem jelentheti a pedagógus vezető szerepének feladását. A fokozatosan fejlődő önállóság, a vezetésnek a közvetlen módszerekről, a nehezebb, közvetett módszerekre való átirányítását teszi szükségessé. A tanulói aktivitás és a pedagógus vezető szerepe közötti ellentmondást csak a szocialista pedagógia oldhatta fel úgy, hogy a spontán aktivitással szem-