Múzeumi közlemények 2003/1-2. [antikvár]

Minden példa tanulságos. A leszűrtek okos továbbgondolása a siker kulcsa lehet. Jó szívvel remélem, hogy jelen számunk írásai a megfelelő példák és tanulságok befogására, forgatására alkalmas kulcsként bujkáló gondolatokat nyitnak meg olvasóinkban. Olyan elmerült mérlegelést, magyarázatokat és megoldásokat kereső vélekedést, amely azután a saját gyűjtemény, sőt az egész hazai múzeumügy hasznára válhat - például folyóiratunk hasábjain. Ahogy a Térjünk a tárgyra! című kiállításhoz kapcsolódó újszerű elemzés vagy a Baranya megyei marketingtervet megelőző látogatói vizsgálatok készítői tették. Mert szakmánk legérdekesebb lehetőségei közé tartozik a kiállításrendezés. Igazi kihívás, bátor megmérettetés. Szakmai tudásunk, műveltségünk, egyéniségünk feltárása. Egy szelet önmagunkból. Ezért nem lehet közömbös az általunk létrehozott termék" akár látogatottságban, akár elemzésben jelentkező (utó)élete. Hegedűs Géza a ponyva- és a szépirodalom közti különbségre utalva azt írta az olvasás, a könyvek kapcsán: [...] aki sok savanyúcukrot evett, az is szeretne már végül beleharapni egy igazi habos tortába [...]". A kérdés természetesen nem az, hogy savanyú cukrot vagy habos tortát akarunk-e nyújtani kiállításainkkal, mivel mindkettőre szükség van. Ám az korántsem mindegy, hogy milyen ízkombinációkat kínálunk. Arról nem is beszélve, ha gyorsan olvad a savanyú cukor, vagy hamar összeesik a hab, könnyen csalódást okozhatunk. A jó kiállítások jó látogatóvá nevelik az embert. A jó látogató azután válogat. És nem feltétlenül az érdeklődési köre szerint! Az élmény meghatározóbb. Ha valóban azt szeretnénk, hogy válogasson, akkor az előttünk járók csapásain érdemes haladnunk, s idővel új ösvényeket, utakat vágnunk magunknak. Hiszen a példák és a tanulságok közösek. Ebből az okból és ezért a célért él ez a kiadvány is. Mert ne feledjük: azt a gyűjtő-, feldolgozó- és bemutatómunkát, amit múzeumnak nevezünk, látogatással tisztelhetjük meg leginkább.